Fekete vörös fehér [antikvár]

Fekete-vörös: a forradalom színei, az orosz konstruktivizmus emblematikus színösszetétele. De leginkább talán az oroszországi festő-konstruktőr, El Liszickij nyelvezete a piros ékek, fekete háromszögek, fehér négyszögek öntörvényű világa. Színek és formák, amelyek egyúttal magukba rejtik, s időről időre érvényesítik a mozgás, a forgás, a repülés lehetőségét, a szárnyalás élményét. S noha a nyelvezet megteremtője, El Liszickij már több mint egy félévszázada halott, az, amit ő elképzelt, papírra vetett, képben, grafikában, makettben megvalósított, az érvényét azóta sem vesztette el. Új és új formában, új és új változatban támad fel újra, és korszerű alakot, formát ölt. A húszas évek utópiája ma, a posztmodern korában ugyanolyan aktuális, mint régebben volt, és számos művész számára az egyetlen lehetséges gondolkodásmódot jelenti. Ezek a művészek - legyenek festők, szobrászok, grafikusok, fotósok vagy akár építészek, közös nyelvet beszélnek, s ezen a nyelven, az adott ikonográfia, az adott formarendszer segítségével - szavak nélkül is megértik egymást.Kovács Tamás számára - akárcsak a többiek számára is - a húszas évek konstruktivizmusa alapvetően támpontot, referenciát jelent, ahonnan elindulhat, hogy a maga saját szemléletét, stílusát kialakítsa. A kiindulás, a referencia nem szűkül le egyetlen életműre - még El Liszickijére vagy Alekszander Rodcsenkoéra sem. Kortársaik, barátaik munkáinak együtteséből formálódik az a homogén közeg, amit ők a magukénak tekintenek.