Fény-sávok [antikvár]

Részlet a könyvből:"Képzőművészként, de kulturális kiadványok szerkesztőjeként is gyakran teszem fel a kérdést, vajon miért készít az ember olyan tárgyakat még mindig, a mai technokrata világban is, amelyek nem, vagy csak igen ritkán hasznosíthatók közvetlen módon napi életünk számtalan cselekedetében, gondjaiban. A műalkotásokra gondolok, hiszen az általuk kifejezett gondolat sohasem jelenik meg egzakt módon, mint pl. a matematikában. Még egy pontosan leírt kottát sem játszik le két különböző zenész ugyanúgy. Tehát mi az a belső igény, késztetés, ami létrehozza ezeket a műveket, amelyek által alkotó és befogadó egymásra talál?: Talán a lélek rezdüléseinek, a lélek utazásának megtestesülésre vágyása, egy magasabb minőség megjelenítésének szükségessége. A műalkotás tehát egy hordozó anyag, szimbólum, közvetítő. A művészet, és jelesül a képzőművészet egyik feladata éppen az, hogy kapukat nyisson a szemlélő számára, amelyen belépve aktív részese lehet az alkotásnak, legalább is a beleérzés szintjén. Vagy éppen fordítva, a mű által nyitott kapun kirepülve szárnyalhat képzelete és járhat be segítségével addig nem ismert tájakat a szellem, a szépség, az emelkedett lelkiállapot végtelen magasságában. A művész maga is a mű igézetébe kerül annak készítése közben, és gondolatainak szárnyalása eljuttatja őt a fény közelébe, megpróbálja azt valamilyen módon megfogni, megjeleníteni, a mű részévé tenni. Így jönnek világra lépésről-lépésre, kis pontokból építkezve a fény-pöttyök, fény-sávok."