Fényerdők [antikvár]

Valahol az Üveghegyen innen, volt egyszer egy fiú. aki a szüleivel elindult a családi múit nyomában. Erdélybe mentek. Talán ekkor történt, talán nem. de ami biztos, az maga a tény. A fiú lelke kinyílt a másik ember, a másik világok megismerése felé. Mindezt nemcsak megélni, hanem megmutatni is akarta. Hamar megtalálta hozzá nemcsak az eszközt, a fényképezőgépet, hanem azt a belső tudást is, hogy a történetnek, amely jóval az exponálás pillanata előtt kezdődött el, a fénykép elkészítése csak egy mozzanata. Ki tudja, talán nem is mindig a legfontosabb. Tudta azt is, hogy ha igazi utazóvá akar válni akkor sosem csak a látható különösség megmutatásával kell átadni a tapasztalatait, élményeit, hanem mindig belülről, az átéltet megosztani. Sosem csak földrajzi koordináták metszéspontjával leírható helyre kell érkeznie, hanem mindeközben belső ütján is haladni, Részévé válni a helyzetnek, benne lenni úgy, hogy az ott élők mély empátiával átitatott bemutatásában feloldódjanak a határok fényképező és fényképezett között. És meglettek képei, amelyek egyszerűségükkel, tőmondatokban állítanak mind az ábrázolt személyekről mind azok univerzumáról. Képeiben nemcsak a megmutatott világ, az emberek ísmerhetőek meg, hanem önmagáról is beszél, állást foglal. Kérdéseket, gondolatokat oszt meg a nézőkkel. Képeinek titka pedig személyisége, nyitottsága, a másik feté való teljes odafordulás képessége, a benne lévő tapintat, az alázatos szeretet, a mások iránti tisztelet, a tanulni vágyás, a kíváncsiság. Ezért is lettek képei olyanok, mintha azokat természeti törvények hozták volna létre Molnár Zoltán jelenlétében. Ott, a fényerdőkben. Once upon a time, somewhere, this side of the Glass Mountain, a young man set forth to discover the past of his family with his parents. They went to Transylvania. It might have happened that time, it might not have, but it is a fact; his soul open to curiosity about people, about other worlds. He wished not only to experience, but to present it as well. Soon he found the appropriate means, the camera and at the same time the inner knowledge that taking a photograph is only an element - not necessarily the most important - of the story which started long before the moment of exposure. He also knew that becoming a real voyager requires the inclination to give over his experiences not only by presenting the visible peculiarity but by sharing the experience. It is never enough to arrive at the places defined by geographical coordinates, because one also has to proceed on the inner journey, A photographer has to be part of a situation to dissolve borders between the photographer and the photographed through representation of people with deep empathy. And this photographer has taken his simple photographs to tell us about the people and their universe represented in simple sentences. His pictures reveal not only the presented world and people, but himself as well. He shares his questions and thoughts with the viewers. The secret of his photographs is his personality, his openness, ability of complete attention towards others, his humble love, respect for others, eagerness to learn and curiosity. Thus his pictures are as If they were taken by the laws of nature in the presence of Zoltán Molnár. There, in the forests of light. Csízek Gabriella Gabriella Csizek