Filmzene [antikvár]

Előszó Egyszerű meghatározással élve, a filmzene olyan zene, amelyet egy filmhez komponálnak, vagy hozzá célzottan kiválasztanak. A filmzene egyidős magával a filmmel: már a legelső vetített képeket zenei előadás kísérte szerte a világon. Még ott is, ahol a mozgókép mögül hiányzott a zenei háttér, nem kellett sokáig várni a megjelenésére. A filmzene lehet élő vagy rögzített, új alkotás vagy meglévő darabokból készített összeállítás, gondosan hangszerelt vagy spontán módon rögtönzött. Koronként, kultúránként különbözőképpen működhet, sőt egyazon kultúrán belül is sokféle formát ölthet. Összességében azonban elmondható, hogy hatékonyan képes befolyásolni, akár meghatározni a látottakjelentését, és erőteljesebbé teheti az érzelmek kifejezését. A filmzene irányítja a képekre adott reakcióinkat, s kapcsolatot létesít a kép és a néző között. Ennek a nagyon rövid bevezető könyvnek az a célja, hogy világos, érthető és vonzó áttekintést nyújtson a filmzene gyakorlatáról (mit csinál, és hogyan működik), elméletéről (mitől működik), történetéről (a filmzene gyakorlata az idők során) és legnagyobb alakjairól (hogyan hozták létre a filmzenét az egyes alkotók). Noha természetesen sokszor tárgyaljuk zenei műfajként a filmzenét, ez a kötet nem zenei szakkönyv, s megértése nem igényel zenei képzettséget. Szeretnék globális szemszögből tekinteni a témámra. Bár a film és a zene ősz-szekapcsolására először Észak-Amerikában és Európában került sor, a történetnek azonban ennél tágabbak a földrajzi határai. Vajon volt-e zenei kíséret a Japánban bemutatott első filmekhez? És milyen zenék szóltak a korai filmek alatt Indiában, Iránban és Brazíliában? Hogyan változtatták meg az indiai.