Fodor József a krónikás festő [antikvár]

,,Születésem és gyermekkorom helyéből és élményeiből természetesen következik, hogy szeretem e tájat, a földjéből kinőtt minden élőlényével együtt. Nekem egyaránt élő a szántás, az akácfa, a fehérre meszelt tanya, a benne élő bölcs, meggondolt szavú parasztjával együtt. Minden ember a maga szemszögéből látja környezetét, látását alkata, érzésvilága, ismeretei határozzák meg. Ugyanaz a látvány mindenkiben másként kelt visszhangot.Kiállításom rajzain, festményein az én nézőpontomból tükröződnek a jelenségek, tárgyak, emberek. Én ilyennek látom." Fodor József festőművész 1964-ben első gyűjteményes kiállítása katalógusában vallott így magáról és következetes emberként a 2005-ben rendezett retrospektív kiállítása katalógus előszavában ezt szó szerint megismételte.Most amikor az egész életére, pályájára visszatekintő albumot lapozgatjuk, a közel ötven éve leírt mondatok ugyanúgy jellemzőek a mesterre, a Krónikásra. A megütött alaphangtól nem tért el soha. Renoir így fogalmazott Nincsen se ember, se táj, általában. Nincsen olyan téma, ami többé-kevésbé érdekes ne volna, csak fel kell fedezni titkát!" Vagy ahogyan Radnóti Miklós fogalmaz ... tudom, hogy kik mennek, merre mennek az úton."