Föld és Ember 1929/5. [antikvár]

Részlet:BelsősomogyA dunántúli dombos-hegyes vidék Somogy közepén széles, alacsonyan fekvő homokbuckás síkot fog közre. Az Alsó-zalamellékről már jól ismert Zalaapáti-hát nyílegyenesen folytatódik Somogyban Csurgó vidékéig, tehát egészen a Dráva síkjáig. Ez a hát határolja a nagy homoklapályt Ny felől. Zalavár, Iharosberény, Csurgó esik bele ebbe az egyenes ÉD-i határvonalba. K-ről a külsősomogyi dombvidék Ny-i cégbástyája, a Gamási-hát és a Zelicség Ny-i hegytöve bocsátja le a homokterületre lejtőit. Somogyvár, Kadarkút esik bele ebbe a csaknem szintolyan egyenes határvonalba. É-on a Balatonig, D-en a Drávaszélig ér ez a nagy térség, ezt nevezik Belsősomogynak. Szintén régi név, melyet kopott írások és még ma is élő használat tartott meg számunkra. Nemcsak Somogy megyének legnagyobb tája egyúttal a vármegyének magja, közepe, a Dunántúl egyik legérdekesebb földje. Belsősomogy mintegy 40 km. szélességű, 60-70 km. hosszúságú, széles vályú a somogyi és a zalai hegyek közén. A dunántúli apró tájegységek közül Belsősomogy terjedelmes térségeivel éppen úgy kiválik, mint a fejérmegyei Mezőföld. A két táj azonban csaknem minden jelenségében annyira elütő egymástól, hogy minden olvasómnak azt ajánlhatom, hogy ezt a két fejezetet egymás után olvassa el. A két táj egybehasonlítása fölöttébb érdekes tanulságokkal jár. Csak egyben hasonlítanak egymáshoz: ősidők óta az állatok teméntelen sokasága talált itt megélhetést.