Földi Péter [antikvár]

Részlet: HANN Ferenc: Lassan húsz éve ismerjük egymást. Jól emlékszem az egri Tanárképző Főiskola akkori atmoszférájára. A pincére, ahol a ma Párizsban élő Molnár Béla lakott és mániákus elhivatottsággal festett, a főiskola grafikai műhelyére, ahol Selmeci György (ma - sajnos - Svájc) intellektuális álnaiv grafikákat, Wieszt József verista rézkarcokat készített. Jól emlékszem Jószay Zsolt nyolc-tíz centiméteres ólomszobraira, gipsz portréira, Szentirmai László hatalmas méretű, jóízű karikatúráira. Sorolhatnám. Te akkoriban az egri mezőket, szőlőket jártad farostlemezzel, deklivel a hónod alatt, s hetente több képet is festettél. FÖLDI Péter: A főiskola légköre hihetetlenül fontos volt számomra. Nagy Ernő évfolyamára (osztályába) kerültem, de a rajztanszék akkori hármasfogata, valami íratlan megegyezés szerint fölváltva korrigált, így részese lehettem Blaskó János (tanszékvezető) fantasztikus empátiával, pozitívumokra rámutató, mindenkit saját útjában, személyében megerősítő, őszinte, hiteles elemzéseinek. (A kirakott munkákat szinte órákig tudta analizálni, időről, kávéfőzőről megfeledkezve.) Seres János kérlelhetetlen szakmai szigora, igényessége, a szakma, a technika tiszteletét, elsajátítását követelte tőlünk. Művészete puritánságával, mértéktartó tartózkodásával hatott rám, és azzal, ahogyan az anyagon erőszakot nem téve, azt élő, ugyanakkor mégis képzőművészeti valósággá tette. A szerkesztés feszes szigorát is az ő instrukciói alapján gyakoroltuk. Nagy Ernő emberi hozzáállása, baráti szeretete megerősítést, önbizalmat adott, hagyott saját utakat járni, szakmai útmutatásai megélt tapasztalatokon alapultak. Persze a főiskola nemcsak a tanárokat jelentette. Ahogy mondtad, szerencsémre olyan emberekkel jártam egy időszakban Egerbe, akik már akkor és ott kialakult, érett szemlélettel, világlátással és fejlett művészi 5