Földrajzi közlemények 1967/4. [antikvár]

-fi^^dJL FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK xv! (XCCI.) KÖTET 1967 4. SZÁM MAGYARORSZÁG TERMÉSZETI FÖLDRAJZI TÁJAI ÉS GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEI DR. PÉCSI MÁRTON—DR. SOMOGYI SÁNDOR I. Magyarország természeti földrajzi tájbeosztása A természeti földrajzi kutatásokon belül az utóbbi években egyre jelentősebb szerepet tölt be a természeti földrajzi tájtipológia és a részben már ennek alapján végzett tájosztályozás. Ennek szükségességét újólag az egyre sürgetőbben jelentkező társadalmi-gazdasági igény váltotta ki. A természeti földrajzi térségek, tájak tagolása, osztályozása, a természeti földrajzi tájegységek tipizálása mint tudományunkon belüli fontos kutatási feladat korunkban magasabb szintű és többrétű tartalommal töltődött meg. Tudományos és társadalmi igények többoldalú jelentkezése teszi szükségessé, hogy a természeti földrajzi tájak tagolását kontinentális, országok közötti, nemzetközi szinten is össze keU hangolni. Az ilyen kutatómunka megköveteli, hogy a természeti földrajzi térségek hierarchiájának felállításához megfelelő, közös alapelveket, ill. célravezető módszereket alakítsunk ki. 1. A tájlagolódás hierarchiája A természeli földrajzi tájak hierarchikus tagolását a tudomány, a gyakorlat, a mindemiapi élet igényei szempontjából is hasznosnak, célravezetőnek tartjuk, bár ezek hierarchikus kategorizálására a nemzetközi gyakorlat ma még eléggé eltérő^. A természeti földrajzi tájak, kontinensek tagolására, egymással szemben álló két irányzat esetenkint egymást kiegészíti (SzocSAVA 1967). a) Vannak, akik a kontinensek tagolását morfogenetikai nagy egységekben oldják meg, b) míg a másik irányzat alapján a kontinenseket geozónák szerint — a klíma és az orográfia egymásra hatásából eredő növényi és talajzónák segítségével —tagolják fő- és alzónákra. Az alacsonyabb tájkategóriák kijelölését a morfogenetikai-orográfiai adottságok mint helyi tényezők és a zonális tényezők egymással való kombinálódása teszi lehetővé. A táji hierarchia alsó határán álló legkisebb kategóriák elkülönítését az ún. tájhomogenitás elvére építik. A különböző szerzők, tudományos iskolák felfogása és nómenklatúrája szerint a legkisebbnek vett homogén térségek tartalma — fácies, Ökotop, Fhesen, Ökopotip, uroscsicsa, Mikrochore stb. — azonban korántsem azonos (Demen- 1 A természeti földrajzi térségek, tájak hierarchikus rendszerezésére számos újkeletű feldolgozás készült (Cisz 1961, Iszacsenko 1965, Kondkacki 1964, 1965, Mbyn-en-Schmithüseít 1953, Mihajlov 1964, Neef 1963, Szocsava 1967, Szolncev 1962.) Kondracki rendszerezése megkülönböztet: Obszar, strefa (podobszar), provincija, pod-provincija, makroregion, mezoregion és mikroregion hierarchikus egységeket. Szocsava (1967) újabb ren3szerezésében elsőrendű planeláris a) földöveket — pojasz — ezen belül h) nagy vidékeket — oblaszt — különböztet meg. A nagy vidékek — síkságok, hegységek, táblák — morfostruktürális nagy egységek. Ezek másodrendű, provinciális tájegységekre; a) zóna, b) provincia, c) rayon tagolódnak. A rayonokon belül a harmadrendű topológiai egységeket; a) koralite, b) uroscsicsa különít el. Az uroscsicsa pedig tájelemekből — fáciesekbőí — tevődik össze.