Földtani Közlöny 1942. január-március [antikvár]

Részlet a kötetből: Megemlékezés Emlékbeszéd Dr. Zimányi Károly tiszteleti tag fölött 1941. szept. 24.-én délben egy kiváló tudós és jellemileg kivételesen nagy ember szíve szünt meg dobogni. Féléves gyötrelmek által megkínzott testét 27.-én fogadta be az a föld, melynek ásványkincseit közel feél évszázadon át annyi szeretettel, bugalommal és nagy elhivatottsággal, fáradhatatlanul kutatta. Szem nem maradt szárazon, a lelkek mélyen megrendültek, midőn dr. Zimányi Károly ravatalánál a "Circumdederunt me" szívbemarkoló dallama felcsendült és amidőn a sírgödrébe hulló rögök lassanként elfedték barátai, tisztelő, rokonsága és családtagjai szemei elől porhüvelyét befogadó koporsóját. Midőn a friss sírhant eltakarta azt, ami belőle mulandó volt, nagy üresség támadt lelkünkben. Éreztük, hogy a mindenki által kivétel nélkül tisztelt nagy tudós, szerető jóbarát, jóakaratú és megértő főnök, példás férj és apa soha többé ez életben nem fog éles elméjével oktatni, meleg szívével segíteni, határozott tanácsaival bátorítani és erősíteni, szelíd mosolyával megnyugtatni. Eltávozásával sokat veszített a szaktudomány, sokat barátai, tisztelői és családja, mert életében gazdagon sugározta lelkének kincseit. Elhunyta lesujt, de a visszaemlékezés életefolyására, mely egy nemesebb, tisztult életre szakadatlan példaadás volt, felemel. Idézzük ma emlékezetünkbe életének főbb eseményeit, tudományos munkásságát és egyéniségét.