Földtani Közlöny 1983/1. [antikvár]

Részlet: ÉRTEKEZÉSEK PSlitani KözUmv, Bull. ol the Hungárián Oeol. Soc. (1983) 113. 1—25 A Körös-medence földtörténete a negyedkorban Dr. Rónai András (14 ábrával, 6 táblázattal) Az a terület, amelyet a Berettyó, Sebes-Körös és kettős-Körös közrefog és Gyomától, a nyugati közös torkolattól, keletre Nagyszalontán túl az É-D irányú Felfogó csatornáig terjed, pliocén végi és negyedkori történetében egységes tájnak mutatkozik. A medencealjzat itt 2500 — 3500 m körüli mélységben van és valószínűleg metamorf kőzetekből áll. A miocénben és pliocénben 2000— 3000 m üledék rakódott itt le a pannóniai tóban; ezek tetejére 400 — 500 m üledéket raktak le a negyedkorban a folyók. A területnek a felszíne teljesen sík, apró szintkülönbségeket csak a szerte kalandozó patakok, vízerek elhagyott medrei vagy parti dombjai jelentenek. Nyugaton 85 m körüli, keleten 90 m körüli tengerszintfeletti magasságon járunk. Az általános térszínlejtés keletről nyugatra igen csekély, kilométerenként 8 cm. Ez magyarázza a területet behálózó rengeteg vízfolyást, élő medret és holtágat, valamint a számtalan mesterséges vízlevezető csatornát. A Bihar hegység. Béli hegység, Királyerdő alig 10—20 km távolságban található csapadékos lejtőiről nagy eséssel jönnek a patakok, folyók és itt a síkság szélén megtorpanva szerte szalajtják vizeiket. A terület nyugati szegletében húzódik meg a ma már lecsapolt Kis Sárrét. A folyók itt az Endrőd-Szeghalom küszöb előtt egyesülnek és a folyóközben a felszíni víz és talajvíz visszatorlódik. A felszín alatt ezer m-nél nagyobb mélységig jobbára csak finom üledék, agyag, kőzetliszt, homokliszt települ. Homokot csak vékony rétegekben ritkán találunk eddig a mélységig. A pannóniai tavi réteg fölött tarka agyagos sorozat vezet a felszínig. Ebben a sorozatban nehéz megtalálni a plio-pleisztocén határt és nehézségbe ütközik a pleisztocén tagolása is, tekintettel arra, hogy a fúrások kevés meghatározó értékű paleontológiái adatot tárnak fel. Az 1964 —65-ben az Alföld É-i szélén lemélyített jászladányi 950 m mély fúrás gazdag fauna és flóra anyaga teremtette meg először az Alföldön a lehetőséget a plio-pleisztocén határ megállapítására olyan medencerészben, ahol nincs jó kőzettani határ, a negyedkori éghajlat-változások kimutatására. A Körös-medencében az 1976 — 1979. években lemélyített dévaványai 1116 m és vésztői 1200 m földtani alapfúrások újabb adatokat szolgáltattak a medence-rész fejlődéstörténetére. A szedimentológiai és paleontológiái vizsgálatokon túl e két fúrás magmintáin sikerült részletes paleomágneses vizsgálatot végeztetni s ezzel a süllyedés és üledékfejlődés időbeli menetére megbízható képet kapni. A paleomágneses vizsgálatokat méterenkinti sűrűséggel a halifaxi (Kanada) Dalhousie Egyetem laboratóriumában végezték. Az Egyetem küldött a nagyon gondosan előírt mintavételhez teljes felszerelést és kiküldte egy szakértőjét is a pontos mintavétel betanítására.