Folia Archaeologica LIV. [antikvár]

24András MarkóEGY KIS PUZZLE: TOVÁBBI VIZSGÁLATOK A SZOBI FELSŐ-PALEOLITIKUSLELETEGYÜTTESENAz újabb vizsgálatok során a Szob - Ipoly-parti lelőhelyen a hatvanas években feltárt leletanyag 24,55%-át (163 kőeszközt) tudtuk a 31 összeillesztési csoport valamelyikéhez kapcsolni. Első közelítésben legkevesebb 13 különböző kovakavics és -gumó, 7 kvarcit görgeteg és 3 andezit lap felhasználása, illetve 15 szándékos megmunkálási sorozat rekonstruálható a leletanyagban.Az egyedi és sajátos csoportot képező andezitek (sütőlapok") mellett két lelet-és összeillesztési típust tudtunk elkülöníteni: a kovakavicsokból jórészt unipoláris magkő készült, melyről a természetes hátú formákhoz hasonló, részben kérges pengéket és mikropengéket választottak le, míg a kvarcit változatokat jórészt (szintén kérges) szilánkok előállítására alkalmazták.Á kovakavics típusok teljes feldolgozási sorozata kimutatható a leletanyagban, a kéregtelenítéstől a magkő felhagyásáig, ám az alapformák egy részét, illetve a retusált eszközöket, melyekre egyértelműen utalnak a jellegzetes árvéső-pattintékok, elvitték a feltárt területről. Másrészt néhány jellegzetes nyersanyag-típus (lila radiolarit, szürke kovaféleségek) esetében egyértelmű, hogy kész eszköz, vagy előkészített magkő formájában érkezett a lelőhelyre, ahol azt megújították és/vagy felhagyták. Hasonló módon értelmezhetőek a II. világháborút megelőzően feltárt szobi leletegyüttesben előforduló egyedi cserháti és mátrai eredetű limno/hidrokvarcit változatok, illetve az obszidián eszközök.A lelőhely-részlet a kavicsnyersanyag feldolgozására szakosodott elsődleges műhelyként értékelhető, amelyre egyértelműen utalnak a lelőhelyről elvitt magkövek kialakítása során leválasztott kérges szilánkok, noha a sarkos kvarcit és limnokvarcit kavicsok-görgetegek meglehetősen rossz minőségűek. Egyidejűleg a nagyszámú tesztelt", majd felhagyott nyersanyagdarab és az ovális kvarcit görgetegek esetében teljesen rekonstruált szilánkolási sorozat szintén alátámasztja a lelőhely műhely jellegét.Ezzel ellentétben a jó minőségű radiolarit gazdaságos" felhasználása (kisméretű unipoláris magkő megújítása, új, az előzőhöz képest merőleges irányú szilánkolási felszín megkezdése), illetve a lelőhelyen csak megújított, majd onnan elvitt magkövek, végül a gyenge nyersanyagú kavicsok természetes töredékeinek magkővé és retusált eszközzé történő átalakítása váratlan vonás egy műhelytelepen. Szintén óvatosságra int a lelőhely-típusok egyoldalú meghatározásakor az 1940-ben feltárt, kővel körberakott tűzhely és a lelőhely környékén gyűjthető miocén puhatestű-vá-zakból (ékszercsigákból") álló halmok, melyek közül egyet szintén lapos kövekkel vettek körbe.Altalánosságban, megfigyeléseink alátámasztják a ságvári régészeti iparról eddig alkotott képet: a rövid eszközök és az archaikus" típusok (kis és nagyméretű természetes hátú kések, kavicssszeletek és -gerezdek) a kavicsok feldolgozásának természetes velejárói; míg a geometrikus kavicstöredékek jelenléte a gyenge minőségű nyersanyag típusoknak tudható be. Végül érdekességként meg kell említeni, hogy a II. világháború előtt feltárt leletanyagban összeillesztett törött, majd újraformált eszközök, illetve a ságvári lelőhelyről dokumentált tökéletesen azonos folyamat megerősíti a szobi leletanyag korábbi besorolását, illetve további adatokat szolgáltat ezen ipar gazdaságos" nyersanyag felhasználásának kérdéséhez.Markó András