Folia Archaeologica XIX. [antikvár]

F. VATTAI ERZSÉBET DR. 191919671967. március 25-én örökre eltávozott körünkből a Középkori Osztály egyik legrégibb dolgozója, F. Vattai Erzsébet dr., az ötvösgyűjtemény vezetője. Távozásával nagy veszteség érte osztályunkat, mert kitűnő munkatársat, a reá bízott anyag lelkiismeretes és hozzáértő kezelőjét és kedves barátot vesztettünk el benne. É)e nagy veszteséget jelent a sorból való kiesése a tudomány számára is: húszéves rendszeres anyaggyűjtés és mindenre kiterjedő, alapos kutatómunka gyümölcseit szakította le a halál idő előtt a tudomány fájának arról az ágáról, melyen jelentőségéhez mérten amúgy is kevés gyümölcs terem.Vattai Erzsébet 1919. november 4-én született Erzsébetfalván. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait is. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán művészettörténet-keresztény régészet-néprajz tárgyakból doktorált 1948-ban, summa cum laude eredménnyel. Csehmagyar művészeti kapcsolatok a középkorban" c. doktori értekezése kitűnő történeti és műtörténeti felkészültségről tanúskodott.1948 novemberében került a Magyar Nemzeti Múzeum akkori Történeti Osztályára az ötvösanyag kezelőjeként.Tudományos munkásságának alaposságát jellemzi, hogy kutatási területének kérdéseit az alap-problémák megismerésével és felgöngyölítésével kezdi. Erről tanúskodik Néhány adat az ötvösmesterség és szerszámok történetéhez (XIXIX. sz.)" c. ötvösségtechnikai tanulmánya. Ez után kezd hozzá az ötvösemlékek feldolgozásához. Főbb dolgozataiban rejtett kincsekkel (budapesti ötvöslelet, körmendi lelet, kölesdi ezüstkincs) és kiemelkedő ötvösművekkel (Nádasdy serleg, margitszigeti korona, az esztergomi latinok kettős pecsétje, Pálffy Miklós Győzelmi serlege, Agnus Dei"-csésze) foglalkozott. Már nem érhette meg a margitszigeti koronáról és gyűrűről szóló, második cikke megjelenését.iVlegjelent tanulmányait széles körű anyagismeret, minden részletre kiterjedő, alapos előkészítő munka jellemzi. Tudjuk azonban, hogy a kutatási területéhez szorosabban kapcsolódó kérdéseken túl ismereteit a középkori ötvösségtörténet teljes területén, s az előzmények tanulmányozásával is igyekezett bővíteni, hogy