Folia Archaeologica XLIX-L. [antikvár]

A MULTAT IDEZVE, ELŐRE TEKINTVE EMLEKEZZUNK!200 éves a Magyar Nemzeti MúzeumBár furcsán hangzik, tudjuk, mégis igaz, a múzeumalapítás 200 éves jubileumának évében könnyebb lenne csak a távolabbi múltba visszatekinteni. Különösképpen arról beszélni, amit a Nemzeti Múzeum a hazai és az európai régészetben a 19. században, majd pedig a 20. század első évtizedeiben betöltött. Valljuk meg, még igazán objektíven nézve sem könnyű a hajdan volt intézményi jogkör beszűkülését taglalni. Am igaz, reményt adnak azon törekvéseink pillanatnyi sikerei, amelyek a Nemzeti Múzeum országos tevékenységi körének újbóli megerősödése felé mutatnak.A történelmi folyamatok egyik eredményeként a felvilágosodás korában, Euró-paszerte, a nemzetállamok létrejöttét követte a nemzeti múlt emlékeit magába foglaló gyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) létrehozása. Magyarországon, a Habsburg-birodalom részeként, vagy éppen ebből is adódóan, igen korán -1802-ben megszületett a könyvtárat és a múzeumot egységben megtestesítő intézmény. Történhetett mindez azért, mert az európai polgárság haladó eszméi ötvöződtek a reformokat és nemzeti önrendelkezést kívánó magyarság elsősorban a köznemesség - törekvéseivel. Amíg a 18. század közepén az első jelentős intézmények, mint például a British Museum és a Louvre, uralkodói segítséggel jöttek létre Nyugat-Európában, a Magyar Nemzeti Múzeumot egy főnemes, gróf Széchényi Ferenc - széles körű műveltséggel válogatott magángyűjteményét a nemzetnek felajánlva - alapította.Talán az eltérő gyökerekből is fakad, világszerte vitatott a nemzeti múzeumok szerepének és működésének milyensége. Földrajzi környezettől, társadalmi berendezkedéstől, s nem utolsósorban a nemzeti hagyományok jellegétől függően megannyi különbség tapasztalható. Amint különbözik a 18-19. század és korunk múzeumideálja is. Es mégis talán éppen ezért majd minden ilyen múzeum jellegét és tevékenységét döntően befolyásolja a hagyomány és a korszerűség optimális aránya, esetleg kényes egyensúlya, vagy éppen merev kétpólusossága.A Nemzeti Múzeum régészeti tevékenysége - itt elsősorban erről kívánunk röviden szólni - kezdetektől követte az európai trendet. Módszerét és eredményességét tekintve megközelítette, olykor (talán leginkább a 19. század vége felé) elérte a legmagasabb nemzetközi szintet. Különös tekintettel a tudományos publikációkra, amelyeket Rómer Flóris, Pulszky Ferenc, Henszlmann Imre, Hampel József munkássága fémjelez.Két egymással össze nem függő, ám a világháborúkat követő változásokhoz kapcsolódó esemény módosította az intézmény régészeti tevékenységét. A történelmi Magyarország területének erőteljes csökkenését követően, 1920 után, megannyi földrajzilag és történelmileg kialakult tájegység kutatása egy helyett két vagy három állam feladata lett. Miközben a Nemzeti Múzeum régészed gyűjteményei - a keletközép-európai régió több országában - a tudományos kutatás bázisgyűjteményévé váltak. (Ezt a szerepet bizonyos határig ma is betöltik.)A lehetőségek újabb beszűkülését hozta másfél évtizeden belül két, az 1949-ben