Folia Uralica Debreceniensia 13. [antikvár]

A tranzitivitás elméleti kérdései Christina Armutlieva L A tranzitivitás morfoszintaktikai elemzése és a valenciaelmélet Esetjelölés, igei valencia, valenciaváltozás A tranzitivitás problematikájával mindenekelőtt a nyelvi tipológián belül, valamint az ún. relational grammar nyelvészeti irányzaton belül foglalkoznak. Az eset (case) és a valencia (valency) mellett a tranzitivitás (transitivity) a modem nyelvészet egyik legtárgyaltabb témáihoz tartozik. Az eset olyan grammatikai kategória, amelyet egy főnév vagy névmás szintaktikai vagy szemantikai funkciói határoznak meg. A valencia mindenek előtt igei tulajdonság, amely az ige összes lehetséges argumentumának számára utal, és ilyen módon összefügg az argumentum esetjelölésével. Ezekhez a fogalmakhoz képest a tranzitivitás sokkal elvontabb tulajdonság, amelyet egy adott igének az a vonása jellemez, amely alapján az ige (vagy igéből képzett alak) képes tárgyas bővítményt felvenni. A felsorolt három fogalom szoros kapcsolatban áll egymással, és a tárgyas mondat szintaktikai alapját képezik. Ezeknek a fogalmaknak a részletes tárgyalása és elemzése messzire túlmegy a mondattanon. Egyrészről ezeknek morfológiai aspektusai vannak, másrészről szemantikai szempontból is megközelítendőek. A tranzitivitás az emberi nyelvek egyik leguniverzálisabb jellemzője, amely már az ókorban is foglalkoztatta a nyelvészeket. Az egyik legáltalánosabb és sokáig legszélesebben elterjedt definíció szerint tranzitivitás alatt azt a nyelvi jelenséget értjük, amikor az ágens a páciensre viszi át a cselekvést. Ebben a transzferben legalább két résztvevő szerepel, a tárgyas szerkezetben a cselekvést jelölő ige társaságában két névszói bővítmény jelenik meg. A tranzitivitás fogalmát tehát hagyományosan sokáig csak szintaktikailag határozták meg, a tranzitív igéknek alanya és tárgya van szemben az intranzitív igékkel, amelyeknek csak alanya lehet, pl. Péter könyvet adott Máriának. Zsófi mosolyog. A világ nyelveiben a tárgyas, tranzitív mondat argumentumainak jelölése két fő elv alapján történik. Egyrészről a megkülönböztetés elve (principle of distinctiveness) a meghatározó, másrészről a takarékosság elve (principle of