Bővebb ismertető
A réntartás terminológiájáról: a rén agancs szerinti elnevezései a norvéglappban és a fínnben
Falk Nóra
A magyar agancs szó alig múlt százötven éves, nyelvünk csupán a nyelvújítás óta különbözteti meg a szarvat és az agancsot. Az 1845-től adatolható agancs szavunk az ág főnév -ancs névszóképzös származéka. A korábbi ágas szarv kifejezést kiszorította a használatból, a szarv azonban sokak számára továbbra is szinonimája maradt - sajnálatos módon még a nemrégiben megjelent Értelmező szótár + (Eöry 2007) szerzői számára is. Igaz, a szarv és az agancs között nem az az egyetlen különbség, hogy ez utóbbi ágas-bogas; a lényegi eltérés abban van, hogy míg a szarv szaru-, addig az agancs csontalapú képződmény - ennek számos következményével együtt. A fent említett szótár szerint a szarv 'páros szaruképződmény', az agancs pedig 'hím szarvasok fején található többágú szarvféle'. Ez utóbbi definíció éppen a rénszarvast hagyja figyelmen kívül, hiszen ez az egyetlen szarvasfaj, melynek nőstényei is növesztenek agancsot. (Falk 2008: 175-179.)
Az alapvető különbség tehát a szarv és az agancs között a következő: az üreges szarv a koponyával összenőtt szarvcsapból és az azt körülölelő szaruhüvelyből áll, mely alapjánál folyamatosan nő, míg a csontalapú, tömör agancsot a szarvasfélék évente levetik, majd újra növesztik. (Vö. www. kislexikon.hu/agancs.)
A lappok lakta területeken két alfaj fordul elő, a hegyi vagy vad rénszarvas (Rangifer tarandus tarandus) és a finn erdei rénszarvas (Rangifer taran-dus fennicus). A rénszarvasnak nem szarva, hanem agancsa van, amit normál körülmények között a nyár folyamán növeszt, és különböző tényezők függvényében az ősztől tavaszig terjedő időszakban lehullat (T. I. Itkonen 1948: 97-100). Az eredendően agancs nélküli rén ritka; ez szinte kizárólag a nőstények körében fordul elő. Az agancs nélküli hím szerencsétlenséget hoz a gazdájának.
A hímeknél már februárban vagy márciusban, a herélt hímeknél márciusban vagy áprilisban, a terméketlen nőstényeknél március végén, míg a termé-