Folia Uralica Debreceniensia 20. [antikvár]

Az Uralotéka digitális adatbázis Bátori S. István 1. A nyomtatott szöveg és az adatbank viszonya Mielőtt elmerülnénk az Uráli Etimológia Adatbázis (Uralotéka, röv. UEDb) részleteibe, tudatosítani kell néhány alapvető fogabnat, amelyeket a mindennapi nyelvhasználatból ugyan ismerünk, de rendszerint nem pontosí-tottunk önmagunknak tovább. A beszélt szöveg a szöveg legegyszerűbb formája. A beszélt szöveg alapvetően egydimenziós, ami az időbeliségből adódik. A beszélt szövegben csak arra lehet utakii, hogy mi volt korábban, vagy mi következik később. A nyomtatott szöveg kétdimenziós sík. A „korábban" vagy „később" dimenziót itt szemléletesebb „fent" és „lent"-nek nevezni; és amennyiben a szöveg oldalakra van tördelve, tovább lehet ezt pontosítani az oldalszámmal (és az oldalon belüli sorok számozásával, ahogy ez például az idézetek esetében történik). A második dimenzió (jobbra - baka), a soron belüli tájékozódás kevésbé használatos, de lehetséges: ki lehet keresni például az 5. oldalon az 5. sorban az 5. betűt. A hiperszöveg (hypertext) a szövegnek egy mesterségesen előállított változata, amelyet nem kell folyamatosan (balról jobbra) olvasni, hanem a szabályok szerint lehet a szövegben „ugrani", mint például a soknyelvű használati utasításokban. A hiperszövegnek egy alfaja a jegyzék (lista), amelyben az önmagukban olvasható sorok (szakaszok) formátimia ugyanaz, és a szakaszban van egy sorrendbe szedhető címszó, mint például egy szótári cikkben. A szótár a lista alfaja, amelyben minden szócikk autonóm, vagyis önmagában olvasható hiperszöveg. A cikkek összessége egy sorrendbe szedett lista, amelyben a sorok a címszó (a sörnyitó szó) segítségével (már sorszám nélkül is) sorrendbe varrnak szedve, a szócikk testében pedig konvenciók (rövidítések, formátum) gondoskodnak a szükségtelen ismétlések elkerüléséről.