Francia nyelvkönyv [antikvár]

ELŐSZÓ Francia nyelvkönyvünk a Közgazdasági Egyetem hallgatói számára készült. A bevezető rész (1-12. lecke) célja a már megszerzett nyelvi ismeretek felfrissítése, elmélyítése, továbbfejlesztése, automatizálása. Feltételezzük, hogy hallgatóink egy része középiskolai tanulmányai során foglalkozott már valamennyit a francia nyelvvel. Ezért olyankor, amikor a középiskolai nyelvtankönyvben megtalálhatjuk a szükséges leiró nyelvtani alapismereteket (pl. a névszók többes számát, a számnevek felsorolását stb.), csak utalunk könyvük megfelelő fejezetére. E könyv: Győry János-Zigány Miklós: Francia nyelvtan az általános gimnáziumok számára. Tankönyvkiadó. (Jegyzetimkben: Fmy.) Annál is inkább hivatkozhatunk e munkára, mert tudományos felkészültséggel megirt nyelvtan. - Ahol szükségesnek tartottunk kiegészítést, vagy kiemelést, azt a Megjegyzés rovatban közöltük. Ez magyarázza azt ís, hogy lehetőleg kerültük a Fmy. terminológiájától nagyon eltérő nyelvtani szakkifejezéseket. Tanítási gyakorlatunkban nem egy esetben találkoztunk olyan hallgatóval, aki egy - esetleg több - felső- vagy középfokú vizsga után ^ nyelvként kezdte tanulni a franciát. Erre a tanulótípusra ís figyelemmel kívántunlc lenni, amikor a nyelvi alapismeretekből indultunk ki. A nyelvi ismereteket - természetesen - nem szótanulásra kivánjuk alapozni. A korszerű szemléletnek megfelelően nem elemeket akarunk elsajátíttatni, hanem magát az élő nyelvet: a nyelvből mint egészből indulunk ki. Miíiden olvasmány sajátos nyelvtani ismereteket ís közöl, de ezeket nem szakítjuk ki az élő, természetes nyelvi helyzetből. Ezért már az első olvasmányban is szerepel pl. egy-egy nem -er végű ige, a 2. olvasmánytól kezdve pedig nem kerültünk némely gyakori, de még nem tanult (vagy ismételt) fordulatot. Ezek megtanulása (megfelelő szószedettel) nem jelent nagyobb nehézséget, mint az úgynevezett "könnyű" - de szürkébb - kifejezéseké. Az ilyen, életszerűen változatos szerkezetű nyelvi anyag bemutatása éppen nem kíván ellentétben lenni a fokoza-' tosság elvével: amikorra pl. a hangsúlytalan személyes névmás tárgyesete mondatbeli szerepének rendszeres és módszeres bemutatására kerül sor, akkorra már az olvasmányban tanult "^a t' amuse? 9a ne m' amuse pas" szerkezetből is ismeretes egy-egy funkciója, helye (állító és tagadó mondatban). Vajon az anyanyelvét tanuló gyermek vagy a külföldre csöppent felnőtt nem ilyen változatos szerkezeteldcel tanulja-e meg a nyelvet - természetesen kedvezőbb körülmények között? Tudjuk, hogy az anyanyelvtanulás és a külföldi nyelvtanulás műhelytitkait hiába igyekszünk ellesni, meirt nem tudjuk ennek egyik legfontosabb tényezőjét, az időt biztosítani hallgatóink sz ámára. Azonban ma már fö- - 3 -