Francia nyelvkönyv [antikvár]

ELOSZO Francia nyelvlcönyvünlí a Közgazdasági Egyetem hallgatói számára készült. A bevezető rész (1-12. lecke) célja a már megszerzett nyelvi ismeretek felfrissítése, elmélyítése, továbbfejlesztése, automatizálása. Feltételezzük, hogy hallgatóink egy része középiskolai tanulmányai során foglalkozott már valamennyit a francia nyelvvel. Ezért olyankor, amikor a középiskolai nyelvtankönyvben megtalálhatjuk a szükséges leiró nyelvtani alapismereteket (pl. a névszók többes számát, a számnevek felsorolását stb.), csak utalunk könyvük megfelelő fejezetére. E könyv: Győry János-Zigány Miklós: Francia nyelvtan az általános gimnáziumok számára. Tankönyvkiadó. (Jegyzetünkben: Fmy.) Annál is inkább hivatkozhatunk e mxmkára, mert tudományos felkészültséggel megirt nyelvtan. - Ahol szükségesnek tartottunk kiegészítést, vagy Id-emelést, azt a Megjegyzés rovatban közöltük. Ez magyarázza azt is, hogy lehetőleg kerültük a Frny, terminológiájától nagyon eltérő nyelvtani szakkifejezéseket. Tanítási gyakorlatunkban nem egy esetben találkoztunk olyan hallgatóval, aki egy - esetleg több - felső- vagy középfokú vizsga után uj^ nyelvként kezdte tanuhii a franciát. Erre a tanulótipusra is figyelemmel kívántunk lenni, amikor a nyelvi alapismeretekből indultunk ki. A nyelvi ismereteket - természetesen - nem szótanulásra kívánjuk alapozni. A korszerű szemléletnek megfelelően nem elemeket akarunk elsajátíttatni, hanem magát az élő nyelvet: a nyelvből mint egészből indulunk ki. Minden olvasmány sajátos nyelvtani ismereteket is közöl, de ezeket nem szakítjuk ki az élő, természetes nyelvi helyzetből. Ezért már az első olvasmányban is szerepel pl. egy-egy nem -er végű ige, a 2. olvasmánytól kezdve pedig nem kerültünk némely gyakori, de még nem tanult (vagy ismételt) fordulatot. Ezek megtanulása (megfelelő szószedettel) nem jelent nagyobb nehézséget, mint az úgynevezett "könnyű" - de szürkébb - kifejezéseké. Az ilyen, életszerűen változatos szerkezetű nyelvi anyag bemutatása éppen nem kiván ellentétben lenni a fokoza-' tosság elvével: amikorra pl. a hangsúlytalan személyes névmás tárgyesete mondatbeli szerepének rendszeres és módszeres bemutatására kerül sor, aldvorra már az olvasmányban tanult "^a t' amuse?___ga ne m'amuse pas" szerkezetből is ismeretes egy-egy funkciója, helye (állitó és tagadó mondatban). Vajon az anyanyelvét tanuló gyermek vagy a külföldre csöppent felnőtt nem ilyen változatos szerkezetekkel tanulja-e meg a nyelvet - természetesen kedvezőbb körülmények között? Tudjuk, hogy az anyanyelvtanulás és a külföldi nyelvtanulás műhelytitkait hiába igyekszünk ellesni, mert nem tudjuk ennek egyik legfontosabb tényezőjét, az időt biztosítani hallgatóink sz ámára. Azonban ma már fö- - a -