Francia nyelvkönyv I/2. [antikvár]

ELŐSZÓ Francia nyelvkönyvünk 1963-ban megjelent I. részének (1-12. olvasmány) előszavában nagyjából vázoltuk, hogy milyen célt kívántunk elérni, s milyen eszközökkel éltünk. Ezek az elvek - mutatis mutandis - a nyelvkönyv jelen, II. részére is érvényesek: még mindig az előző tanulmányok során általában már megszerzett nyelvi ismereteket kívánjuk elmélyíteni, rendszerezni, továbbfejleszteni, automatizálni. Ahol szükséges, ismét hivatkozunk a gimnáziumi nyelvtankönyvre. (Győry. János - Zigány Miklós: Francia nyelvtan az általános gimnáziumok számára. Tankönyvkiadó. Jegyzetünkben: Frny.) Ahol anyagunk megkívánta, ott más vagy éppen új megvilágításban közöltük az ismereteket. Didaktikai meggondolások alapján a 13-24. leckében tárgyalt újabb nyelvtani anyagot az 1-12. leckéből már ismert mondattípusokhoz kapcsolva mutattuk be. (Például az összetett igeidőket, a műveltető igét, a kiemelő szerkezetet stb.) Ugyanis újabb ismeretek könnyebben tapadnak meg, ha már megszokott keretekben találkozunk velük. Az olvasmányok szövegében bőven előfordulnak a nyelvtani részben nem tárgyalt - vagy csak később tárgyalt - jelenségek is. Ezt az anticipiációt az ismeretek későbbi tudatosításakor hasznosíthatjuk. Ezzel elérhető, hogy természetes beszédhelyzetben ismerkedjenek meg a tanulók egy-egy nyelvi jelenséggel. Amikor az ismeretek rendszerezésére kerül a sor, a már előbb ismert példákra hivatkozhatunk. így nem vagyunk kénytelenek ezeket beleszorítani egy-egy olvasmány természetellenesen zsúfolt kereteibe. Az összetett mondatok típusainak bemutatásakor, például, majd építhetünk a gyakorlatból már ismert mondatokra; a subjonctif használatának módszeres feldolgozását is előkészíti, hogy elvétve már előzőleg is találkoztunk alkalmazásával. A dolog természetéből következik, hogy e rész gyakorlatai sokszor hosszabbak, mint a bevezető szakaszé: az újonnan automatizálandó nyelvi jelenség gyakorlása során egyben az is célunk, hogy ébren tartsuk, felfrissítsük az eddig tanult szókincset, tudatosítsuk az eddig csak szórványosan előforduló jelenségek "szerkezet" jellegét. (Például az infinitifes kifejezések gyakorlásakor, a pássá composé és az ímparfait tanulásakor.).Természetes, hogy a tanár a csoport szükségleteihez mérten csökkenti az elvégzendő gyakorlatok terjedelmét, számát, némelyikét az ismétlés idejére tartalékolja. Az automatizáló gyakorlatok viszonylag nagy mennyiségének beiktatását az is megokolttá teszi, hogy a beszédkészség kialakításához nem a szabályok puszta ismerete vezet, hanem magának az eleven nyelvnek elmélyülő gyakorlása. Bizonyos esetekben azonban nem értük be az automatizáló gyakorlatokkal, hanem szintetizáló módszerhez folyamodtunk: rámutattunk a példákban rejlő szabályszerűségre is (igy a participe passé egyezése eseteinek áttekinté- - 3 -