Gábor Áron: Örvények 1990-1992 [antikvár]

Francia Intézet, 1993. febr. 3 - 26. Kisnyomtatvány. Részlet: A művészetek egysége már valamikor a tizennyolcadik században felbomlott, de a szecesszióval végképp elmúlt. Éppen ezért minden olyan művészi tevékenység, amely a teljességet célozza meg, már önmagában heroikus. Gábor Áron művészete pedig pontosan ezt kívánja visszaállítani, pontosabban újra festőként, grafikusként, szobrászként videóművészként egyaránt virtuóz. Az ember óhatatlanul arra gondol, hogy mindez tudatos, kitervelt koncepciónak alárendelt tevékenység eredménye, ami kényszeríti a művészt valamiféle szimultán atrakcióra. A valóság teljesen más: -"A sokféleség a szabadságot jelenti. Nagyon fontos dolog, hogy egy bizonyos gondolatmenet, egy bizonyos érzékenység megjelenik más materiális eszközben is. Nemcsak vásznon, olajban, vagy rajzban, hanem mondjuk filmben is, mert szerintem a filmben is megvan a festői lehetőség. Arra, hogy a nagyon kemény, határozott különállást az ember áttöri és föloldja, azért van szükség, mert a festészetet segíti a filmezés és fordítva."