Gazdasági váltás Szlovákiában [antikvár]

A reformok politikai környezete és előfeltételei 9 A szlovák politika rendhagyó alakulása gyakran képezi elemzések tárgyát. Adódik mindez abból a sajátos történelmi örökségbó'l, amely során Szlovákia kifejlődött, a cseh testvérnemzethez fűződő sajátos viszonyból, továbbá a szocialista blokkon belül - Csehszlovákia részeként -betöltött másodrangú szerepből. A demokratikus politikai vezetés örökségének hiánya, továbbá a ki nem fejlődött érdekképviselet és civil társadalom egy sajátos pályára állította az ország 1989 utáni politikai és gazdasági fejlődését. A szlovák politika a kommunista rendszer megtörése után néhány évvel a szomszédos rendszerváltó országokétól eltérő irányba indult, majd a későbbiekben felzárkózott és sereghajtóból, a demokratikus deficit országából, éltanuló-vá, gazdasági mintaországgá vált. Az 1989-et követő demokratizálódást számos társadalomtudós óvatosan figyelte és arra intett, hogy a demokratikus átmenet megvalósítása és a piacgazdaság egyidejű kialakítása a kelet-közép-európai országok számára túl nagy falatnak ígérkezik. A dél-amerikai országokban megbukott demokratizálódás figyelmeztető példának bizonyult, míg a sikeres spanyol és portugál átmenetet az elemzők az erősen kétpólusú világnak tudták be, ahol a nyugati hatalmaknak politikai érdeke fűződött a két ország felvirágoztatásához és a kommunizmus begyűrűzésének megakadályozásához. A kétpólusú világ felszámolásával több nemzetközileg elismert politológus sikertelen demokratizálódást jósolt, ahol a kommunizmus vége nem átalakulást, csak újrakezdést jelent az országok számára. A hármas átmenet, politikai, gazdasági és társadalmi (Ágh 1998), kihívásai számos veszéllyel fenyegettek, ahol a három fázis sikeres megvalósulása és összefonódása jelentheti a demokratikus konszolidáció kezdetét. A szkeptikus előrejelzések ellenére a visegrádi négyek országaiban, Szlovákia kivételével, eredményesen beindult a hármas átmenet, ám Szlovákia esetében egy jelentős demokratikus deficit jelentkezett. Míg Csehországban a változásokat követően elsősorban gazdasági és társadalmi témák kerültek előtérbe, addig Szlovákiában leginkább a kulturális témák domináltak (Szomolányi 2004). A megkésett nemzetépítési folyamat erősen rányomta a bélyegét a szlovák esetre, amelynek következtében Szlovákia jelentősen lemaradt a demokratizálódás menetében a többi visegrádi országhoz képest. Ennek legnyilvánvalóbb jelének a koppenhágai kritériumok teljesítésének kudarca bizonyult, amikor Szlovákia egyértelmű elégtelent kapott a nyugat-európai országoktól az euroatlanti felzárkózás terén. A megkésett nemzetépítési folyamat és a nem hasznosítható politikai hagyományok néhány markáns történelmi hagyaték vonásait hordozzák. Ide sorolható a szlovák nemzet másod- és harmadrangú szerepe az Osztrák-Magyar Monarchiában, amelyet a Prága-központú Csehszlovákia követett. A „közös" csehszlovák államban a szlovák fél nem kapott egyenlő feltételeket, amelyet '48 után az aránytalan szovjet típusú iparosítás még tovább erősített. Bár a II. világháború idején megalakult az önálló Szlovák Köztársaság, de a náci kiszolgáltatottságnak köszönhetően kevés hasznosítható politikai örökséggel szolgált a '89 utáni politikai életnek. Bár az akkori politikai preferenciák és a 90-es években kialakultak között kapcsolódások