Genius Loci - Budapest [antikvár]

A ​képek iránti érdeklődés már gyermekkorában is meghatározta életét, ezért a Török Pál utcai Gimnázium után a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, Szentiványi Lajos és Barcsay Jenő festőtanítványaként. Ám 1978-tól a fotográfia került érdeklődésének és munkájának kizárólagos fókuszába. Néhány színes kísérlet után egyértelművé vált számára, hogy elképzelései képekké formálására kizárólag a fekete-fehér fotográfia alkalmas. Szakmai körökben a portré-, divat-, esemény- és táj-, azaz a kommunikációs fotográfia terén létrehozott képeit is elismerték, azokat, amelyek úgy születtek, hogy „nem csak álltam a sarkon, és vártam a fényt”. Mindazonáltal igazi területe, műfajtól függetlenül mégiscsak a személyes – külső elvárásoktól mentes – fotográfia lett. Ezen tevékenységének egyik rangos elismeréseként 1990-ben elnyerte a „Második Nemzetközi Divatfotó Fesztivál” Személyes kutatások kategóriájának fesztiváldíját. Hosszú, aprólékos kísérletezés és az ezzel párban járó erősen kritikus szemlélet eredményeként saját, speciális negatív hívási technikát alakított ki, amelynél csak hagyományos, ezüstalapú filmmel dolgozik. Ez a hívási technológia felhasználja a fekete-fehér érzékenyített film anyagának tulajdonságait, s azokat a kép alkotórészévé teszi. Ennek köszönhetően napjaink digitális világában is képes megőrizni és felszínre hozni az anyagokban rejlő kifejező- és megjelenítő erőt. A képekkel való laboratóriumi munka minden fázisát mind a mai napig saját maga végzi, akár fotópapírra, akár filmre készít nagyításokat. Ezzel a teljes képalkotási folyamatot saját kezében tartja, annak érdekében, hogy elképzelései a lehető legteljesebben válhassanak valóra. Az e kötetben megjelenő képek mindegyike ezen technológia és metodika mentén született. A könyv elkészítéséhez elengedhetetlen képdigitalizálás során csak olyan technikai beavatkozás történt, ami teljes mértékben megfelel az analóg laboratóriumi munkánál is elfogadott retusálási feladatoknak. Emellett a képek kompozíciója is megegyezik az eredeti felvételi képkockán láthatóval, azon egyetlen esetben sem történt semmiféle változtatás. Mindezek eredményeként a Genius Lociban látható 189 budapesti fényképfelvétel tökéletes hűséggel idézi meg a hely szellemét. Előszó: Genius Loci. Hamarosan kiderül: ez a két szó kulcs Schäffer Zsuzsa albumához, amely régen várt összegzés, budapesti fényképeiből válogatott gyűjtemény. Évtizedes felvételek találkoznak az album lapjain. Erről születésük időpontja árulkodik, különben tartalmilag, formailag egyívásúak. Jellemzésükre ismételni tudom, amit régebben írtam: a fényképeken mindenütt rend, nyugalom, kiegyensúlyozottság. Visszafogott, finom, bensőséges hangulat árad belőlük, és néha szelíd játékosság. Gyanakszom: Schäffer Zsuzsa alkalmasint nem is Budapestet szereti, hanem a Király utcát, a Bem rakpartot, a Pala utcát, az Ó utcát, a Duna-korzót, meg a fákat, bokrokat, kandelábereket, tűzfalakat. Na, de ideje visszatérni a címre. Schäffer Zsuzsának fontos a helyszín (loci). Ha a főváros térképén körzőnk hegyét Schäffer Zsuzsa otthonánál leszúrjuk, és viszonylag nagy sugarú kört rajzolunk, akkor valamennyi fénykép helyszínét bekerítettük. Ha e helyeket sorjában fölkeressük, kiderül: a közhellyé koptatott látványosságok őt hidegen hagyják. Számos helyszínnel azonban meghitt viszonyban van, ahová, évek múltával vissza-visszatér. Fényképei jellegzetes stílusának alapja szokatlan látásmódja. Jellemző, ahogy a látványt megbontó, zavaró nehézségeket (magasba húzódó vezetékek, ormótlan épületek stb.), amiket más fotográfus, ha teheti, kikerüli, ő beépíti a fényképbe, sőt, néha arra alapozva születik meg a felvétel. Így, az előttünk rejtve maradt, pedig valóságos részletekből születtek emlékezetes művei. És máris a helyhez kötődő szellemről (genius) van szó, ami ott lebeg a felvételeken, érezzük, de a szavak elől elillan. Fényképei meseszerűek: érződik rajtuk a főváros sajátos légköre, megejtő hangulata, miként a mesében a rút békává varázsolt királyfi a királylánynak köszönhetően lesz ismét daliás ifjú. Gera Mihály