Geologica Hungarica [antikvár]

BÉVEZETÉS Több, mint fél évszázad telt el Rozlozsnik P. legutolsó Nummulites tanulmányának (1929) megjelenése óta. Ez idő alatt, több mint negyed századon át. Intézetünkben a nagy Foraminiferida kutatás szünetelt. A II. világháború befejezé.se utáni években országunk iparának rohamos felfejlesztése egyre több szenet követelt a bányászattól. Az ilyen irányú igény kielégítését jelentős mértékben a Dunántúli-Középhegysóg eocén barnakőszén-vagyonára tervezték. Ezért az 1950-es években induló nagymértékű kutatás olyan területekre is kiterjedt, melyeket korábban a gyengébb minőség és a kedvezőtlen bányászati adottságok miatt mellőztek. A mélyfúrásokból nyert kutatási adatok rohamos szaporodásával az eocén képződményeket tartalmazó medencék rétegtani revíziójának ideje is eljött. Ezt a feladatot először SzÖTS E. (1956) végezte el. Később, az 1960-a3 évek elejétől a Bakony-hegység területén Kopek G., az ÉK-Dunántúlon pedig Gidai L. végzett földtani és rétegtani ream-bulációt. Kopek G. a saját megfigyelésein túl elsősorban Kecskeméti T. Nummulites vizsgálataira támaszkodott. Gidai L. 1963 táján kezdte meg az eocén képződményeknek a Nummulitesek elterjedésére alapozott tagolását. Ehhez az 1960 óta folyamatosan mélyített kutatófúrások, illetőleg a térképezett terület külszíni rétegsorainak nagy Foraminiferida tartalma szolgált kiindulási alapul. Majd 1964-ben Kopek G., Kecskeméti T. és Dudich E. addigi földtani, rétegtani és őslénytani megfigyeléseik eredményeképpen megállapították, hogy a Nummulites subplanulatus nem tekinthető alsó-eooén szintjelzőnek, továbbá azt, hogy az ÉK-Dunántúlon tengeri kifejlődésű alsó-eocén nincs (tézisük megjelenési éve 1966). Miután Gidai L. e kérdésben más véleményen volt, az Intézet vezetőségétől e tanulmány szerzője kapott megbízást a Nummulites subplanulatus rétegtani szerepének tisztázására. Az elsődleges feladat tehát annak eldöntése volt, hogy elfogadható-e a Nummulites subplanulatus alsó-eocén kori szint jelzőnek, vagy nem? (Megjegyezzük, hogy Kopek G., Kecskeméti T. és Dudich E. azóta is tagadó. Gidai L. pedig igenlő állásponton van e kérdéssel kapcsolatban.) Bár a kérdésre az igenlő választ már több tanulmányban és jelen összefoglalásunkban is megadtuk, e problémakörből kiindulva, akarva vagy akaratlanul, de mindenképpen szükségszerűen, figyelmünk az eocén (kiváltképpen az alsó-eocén!) tengeri képződmények többi nagy Foraminiferida nemzetségére is kiterjedt. A N. subplanulatus témakör tanulmányozása érdekében rendelkezésünfae bocsájtott gazdag vizsgálati anyag nagy Foraminiferida tartalma lehetővé tette hazai rétegsorainkból eddig nem ismert fajok megismerését és bemutatását is, amelyek jórészt fúrások anyagából válhattak ismeretessé, miután alsó-eocén külszíni feltárásokkal alig rendelkezünk. Kutatásaink első évtizedében munkánk és figyelmünk szinte teljesen az ÉK-Dunántúl faunavizsgálatára összpontosult, a későbbiekben azonban a Bakony, az Északi-Középhegység és kisebb mértékben a DNy-Dunántúl területére is kiterjedt. Vizsgálati anyagunk az ország eocén kifejlődéseinek nagyobb részét, de nem teljes egészét öleli fel; így például az Alföld tiszántúli részének eocénjéből egyáltalán nem volt alkalmunk vizsgálatok végzésére, kevés mintánk képviseli a DNy-Dunántúl fedett eocénjét és további vizsgálati lehetőséget remélünk az Északi-Középhogységből is. Az itt bemutatott nagy Foraminiferida-tartsdom alapján értékelt, tengeri kifejlődésű eocén területek a hazai előfordulások mintegy 75%-át képezik. Kutatásainkat Rozlozsnik szellemében, a Nummulites és Assilina vázszerkezetekről adott útmutatásai szerint kezdtük. A könyvében (Bevezetés. . ., 1924) leírtak képezték kutatásaink elméleti bázisát: mintegy RozLOZSNní „vállára állva" végeztük munkánkat. Elvégzett feladatunk eredményeit megkíséreljük néhány összehasonlító adattal is érzékeltetni, megjegyezve, hogy abszolút értékrend ebben a tudományágban elenleg még nincs. Rozlozsnik 1924 és 1929 között — a már említett és napjainkban is kézikönyvként használt tanulmányán kívül — 40 Nummulites faj és 19 alfaj, illetve rassz elemző szintű feldolgozását végezte el. Eltekintve attól, hogy a Rozlozsnik által megadott faj és alfaj számokat szükségszerűen bővítettük vagy szűkítettük, 1963 és 1983 közötti munkánk során a Nummulites nemzetség 52 faját, 8 alfaját; az Operculina nemzetség 12 faját; az Assilina alnemzetség 6 illetve 7 faját; a Planoperculina nemzetség 1 faját és 1 alfaját; a Heterostegina nemzetség 1 faját és alfaját; a Spiroclypeus nemzetség 2 faját; az Orbitolites nemzetség 1 faját; a Calcarina nem-