Giandomenico Tiepolo [antikvár]

GIANDOMENICO TIEPOLO Capriccio térben és időben Capriccio in time and space A neoklasszicizmus lázadása a rokokó ellen, a fiíi lázadása az apa művészeti ideálja ellen, a hagyományos értékek elleni lázadás a felvilágosult eszmék, a szkepticizmus szellemében -ezek azok a paraméterek, amelyek kijelölték Giandomenico Tiepolo művészi útját. Bár nem volt olyan forradalmi mértékben újító egyéniség, mint egyes kortársai, például Jacques Louis Dávid vagy Antonio Canova, művészete számos vonásában mutatható ki az eltávolodás az apai örökségtó'l, a rokokó utolsó nagy velencei virágkorától és az újító szándék, éspedig a velencei miliő és művészeti hagyomány által meghatározott sajátos módon. Az emlékkiállítás megrendezésére Giandomenico Tiepolo (1727-1804) halálának két-századik évfordulója nyújtotta az alkalmat. Lehetőségét pedig az a körülmény adta meg, hogy a budapesti Szépművészetí Múzeum -hála az Esterházyak gyűjtési szenvedélyének és a múzeumi kurátoroknak, akik a hercegi családtól származó művek Idegészítésére törekedtek - jelentős grafikai anyaggal és értékes festményekkel rendelkezik Giandomenicótól. Ugyanakkor a jelen kiállítás kapcsolódik a közelmúltban megrendezett „A századforduló világa. Európai grafika 1800 körül" című kiállításhoz, amely átfogó képet rajzolt a neoklasszicizmus és preromantika e korszakáról, s amelyen egy művel Giandomenico Tiepolo is szerepelt. Most a fókusz az ő munkásságára irányul, mint a korszak egyik The revolt of neo-classicism against rococo, the son's rebellion against his famous father's artistic ideals, the revolution against traditional values in the name of enlightened ideas and skepticism - these are the signposts of Giandomenico Tiepolo's life as an artist. Though he was not one of the revolutionary innovators such as his contemporaries Jacques Louis David or Antonio Canova, several characteristics of his art attest to his attempt to deviate from the paternal legacy, the last great Venetian efflorescence of the rococo, and to venture into something new, but in a way determined by the Venetian milieu and artistic tradition. This exhibition, commemorating the bicentenary of Giandomenico Tiepolo's death (1727-1804), was made possible by his many graphic works and valuable paintings in the collection of the Budapest Museum of Fine Arts - thanks to the collecting zeal of the Esterházy princes and the museum curators who later tried to fill in the gaps of the treasures they inherited. The exhibition is also connected to a recent show entitied "The turn of the century 1800. European prints and drawings", which presented a comprehensive view of the period of neo-classicism and pre-romanticism including a work by Giandomenico Tiepolo. Now the art of an outstanding painter and graphic artist of his age is the focus of this solo exhibition. Technically and thematically his training is rooted in the great rococo tradition, primarily