Good Banking - A brit pénzintézetek etikai kódexe [antikvár]

A pénz bizalmi kapcsolat, a pénzügylet bizalmi üzlet. Igaz ez annak ellenére, hogy a pénzvilág a társadalom és a gazdaság bonyolult kapcsolatait érzelemmentes kalkulációval pénzbeli mennyiségekké képezi le. És mégis: amint a mezőgazdaságban a földműves és a föld, az iparban a munkás és a fém, ugyanúgy a pénzügyi szolgáltatásokban a bankár és a pénz között áll fenn kapcsolat. A pénzt pedig az ügyfél megbízásából kezeli a bankár. Bármennyire mérhető, kalkulatív is e kapcsolat, tartalmát tekintve tagadhatatlanul bizalmi jellegű. Bizalom, biztonságérzet szükséges ahhoz, hogy megtakarításunkat egy másik személynek, intézménynek átengedjük. Bíznunk kell a bank szilárdságában, a bankár szakértelmében és tisztességében. A banknak pedig elemi érdeke, hogy az ügyfelek bizalmát megszerezze, megőrizze és erősítse. Ha ez a bizalom széles körben megrendül, az végzetes következményekkel járhat a bankra nézve. A pénzintézetnek a maga megszerzett és elismertetett szakmai tekintélyével azonban óvatosan kell bánnia. Különösen annak tudatában, hogy az ügyfelek nagy többsége nem professzionális partner, hanem magánszemély. Így az szükséges, hogy a bank és az ügyfelek között a jogok és a kötelességek, az előfeltételek és a következmények, a jogorvoslati módozatok egyértelműen szabályozva legyenek. Az is fontos: a szabályokat világosan, egyszerűen, minden ügyfél számára érthetően fogalmazzák meg. Az ügyfél ugyanis teljes joggal akarja tudni, hogy milyen áron és feltételekkel mit várhat el bankjától. De a pénzintézetnek is sok mindent kell tudnia ügyfeléről, hiszen védekeznie kell a tévedésekkel, netán a megtévesztéssel, a csalárd szándékkal szemben.