Bővebb ismertető
A kontextus szerepe a magyar ragvonzó névutók viselkedésében^
dér Csilla Ilona Budapest
1. Bevezetés
A magyar névutók nagyjából egyharmadát a ragvonzó névutók teszik ki, amelyek nagyobbrészt határozóragos (pl. vmitől fogva, vmin át), kisebbrészt tárgyragos (pl. vmit kivéve, vmit illetőeri) névszókhoz járulnak. Nem soroljuk közéjük a szabad váltakozást produkáló névutókat (pl. vmi fejében ~ vminek (a) fejében, vmi alapján ~ vminek (az) alapján), mivel azok számos ponton különböznek a ragvonzóktól: váltakozást mutatnak fel (ami a ragvonzó névutóknál nem lehetséges), így a rag használata nem mindig kötelező az ilyen szerkezetek esetében a névszón; a ragvonzóktól teljesen eltérő szerkezetben keletkeztek, továbbá a jelzős szintagma és a névutós szerkezet határán mozognak.
A ragvonzó névutók esetében a rag révén a névutós szerkezet tagjai azonosíthatók, ezért ezek a névutók elvben nagyobb mozgékonysággal bírhatnak, mint a rögzült pozíciójú - vagyis mindig a névszót követő - nem ragvonzó névutók (pl. vmi előtt, vmi által). Ez az egyik fő oka annak, hogy a szakirodalom egy része nem vagy nem pusztán névutóként kezeli őket (vő. É. Kiss 1999: 104), illetve csak a hátulsó pozíciójú előfordulásaikat tartja névutóinak (pl. Balogh 2000: 260-261). Korpusz- és kérdőíves vizsgálattal (Dér 2010, 2012) az előbbiektől eltérő következtetésekre jutottunk, amelyeket a következő rész mutat be röviden.
2. Megelőző vizsgálatok
A ragvonzó névutók esetében az adott névutótól függ, hogy milyen tényleges pozíció(ka)t vehet fel a névszójához viszonyítva, és ez szófaji alapon (ti. hogy milyen forrásszófajból keletkezett az adott ragvonzó névutó: ragos névszóból, határozószóból vagy határozói igenévből) sem határozható meg. A ragvonzó névutók tényleges viselkedése több szempontból is eltér a szakirodalomban leírtakhoz képest (1. Dér 2010, 2012):
1. Mozgékonyságuk valójában csak két pozícióra terjed ki: vagy követik a ragos névszót, mint a nem ragvonzó névutók, vagy a
' A tanulmány az OTKA K73049 és KI00717 támogatásával készült.