Gyémánt László [antikvár]

A budapesti VASARELY MÚZEUM a külföldön élő magyar származású művészek tevékenységével foglalkozik. A dokumentumok gyűjtésének, a kiállítások szervezésének néhány esztendeje alatt kialakultak azok a fő kérdéscsoportok, amelyek alapján a későbbiek során összevethetők mindazoknak a művészeknek a külhoni egzisztenciális lehetőségei, a szülőfölddel, új környezetükkel való kapcsolatrendszerük, akik Trianon, a II. világháború időszaka, 1956 illetve a 70-es évek szellemi nyitása utáni nagyobb hullámokban külföldre távoztak. Az „elszármazott művészek" kiállításai során eddig majdnem mindegyik kivándorlási hullám érintve volt. Most egy olyan művészt szeretnénk bemutatni, aki 1970-ben hagyta el Magyarországot, Londonban, Bécsben élt több mint egy évtizedig, majd 1982-ben visszatért Magyarországra. Hivatalosan, egy magyar kiállítási anyaggal indult, s egy váratlan szituáció hozta döntés alapján maradt kint. Ott szembesült mindazzal, amit itthoni tapasztalatai, információi alapján elképzelt. Előre megfontolt szándék nélkül, tervek nélkül, felkészületlenül lett emigráns. Megszállottan dolgozott, kiállított, jó kritikákat, elismerést kapott, egzisztenciát teremtett. Mégis elhagyta Londont, s egy évtized után Ausztriát is. Hazajött akkor, amikor még tiltva volt, amikor óvták tőle, vissza akarták tartani, mindennek ellenére. Gyémánt László a 60-as években avantgardnak számított. Amíg a világot hódította itthon átvették, megélték, túllépték a Csernus-Lakner-Gyémánt fémjelezte akkori stílust. Mit jelentettek ezek a fogalmak Gyémántnak a 70-es években határon innen és túl? Mit jelent most ugyanez itthon, amikor egy képlékeny, folyton változó közegű művészeti közéletben próbál létezni? Mit jelent, jelenthet ma az avantgard fogalma? Ezekre és még számos ide vonatkozó kérdésre kerestünk választ elsősorban Gyémánt László kint töltött évei alatt készült festményeinek a bemutatásával, másrészt a beszélgetéseink során elhangzott, itt folyamatosan közölt kapcsolódó meditációival. Az ,,up to date"-nak az én festészetemben mindig is volt szerepe. Akkor amikor a első holdraszállás megtörtént, azonnal megfestettem. Kitaláltam, hogy fogok festeni egy olyan kiállítást, amelynek programja „a repülő ember". Tehát összefoglalva Ikarusztól Neil Armstrongig. Az első ember, aki rálépett a Holdra, ahogy azt Jules Verne elképzelte.