Bővebb ismertető
A költő megrázó erejű versének az ad különös hangsúlyt, hogy a maroknyi rokonnépről, az észtekről szól, akik áradó énekekből építik magukat parttá, hogy megmaradjanak. A mindent elárasztó külvilágtól így óvják kincsüket, szülőföldjüket, önmagukat. Minden földi élet a megmaradásáért küzd, hogy magából maradjon valami a jövőnek.