Haemus 2019/1. [antikvár]

AZ 1699. JANUÁR 26-ÁN megkötött karlócai békével, amellyel elkezdődött az Oszmán Birodalom lassú visszaszorítása keletre, a jelen könyv, amely a balkáni ember XIV. és XVII. század közötti történetéről szól - vagy inkább annak rezüméi - véget is érhetne. Szó esett a könyvben többek között az egyik legősibb város soron következő birodalmi létéről a valódi oszmán években, amelyeket „sötét évszázadokként" határoznak meg, részint a klisék iránti vonzalomból, de azért is, mert a civilizációk hanyatlása évezredeken át sokkal szembeötlőbbnek tűnt, mint növekedésük problémája, i Mit láttak a nyugati emberek a XVII. században a dombokon fekvő hellén város, a római Trimontium és a bizánci Filippopolisz romjaiból? Abból a valaha nevezetes városból, amely - három nevezetes római útikönyvben is megemlítve SS - akkor is a legfontosabb római út, a Via Militaris mentén állt a Balkánon, amely Singidunumot (Belgrád) kötötte össze Bizantionnal (Konstantinápoly). A városból, amelytől északra egy elágazás indult a Haemus (Balkán-hegység) érintésével a Kárpátok és Közép-Euró-pa felé, egy másik pedig a Rodopén és Nikopolis ad Nestrumon át az égei világ felé vezetett - arrafelé, ahol az antik Via Egnatia lehetett, a legfőbb szárazföldi út az itáliai városok és Kis-Ázsia között, amely Szkupi (Szkopje), Thesszaloniké (Szolun), Philippi, Abdera, Perint városán át vezetett, ugyancsak a világ fővárosa felé, a Boszporusz partjára. És oda, ahol a Dél csillagától megvUágítva, megjelent maga a név, a „hosszú, széles" jelentésű Europosz, ahogyan jóval Krisztus előtt neveztek egy várost és egy folyót Thesszáliában és két másik várost Makedóniában. Akármit is látott a nyugati ember Füippopolisz térségében, úgy képzelte el, mint az ősi Hellász és Bizánc „isteni kisugárzásának" részét, amely ama univerzális harmónia „végtelen formáiból" született, amellyel a balkáni ember ösztönösen „meghaladta" a józan észt. És „a logika és fizika sűrűn szőtt fátyolán át" kitapintott „egy realitás fölöttit", amelyben a látható dolgok - a túlvUági megismerhetetlen valóság utáni sóvárgásban - csupán „zavaros látomások és érzékcsalódások" voltak. 2 Mindez része annak a közös keresztény földnek, ahol Szent András, Péter apostol fivére valaha „bejárta az egész Bizáncot, az egész Trákiát és Szkítiát, és hirdette az Evangéliumot" 2; és ahol a Kelet oltalmazója, Pál apostol is üdvözölte tanítványát. Szent Hermást, akit Filippopolisz első püspökének tekintenek, a rómaiakhoz írt levél biblikus szavaival(i6:i4): „Köszöntsétek Ásinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Merkuriust és az atyafiakat, akik velük vannak." Ezen a közös földön, Kelet és Nyugat között, a dombokon és a síkságon épült ki a település, az oszmán Plovdiv, még a Krisztus előtti VI. században, a maga Hármashalmából (Trimontium), amely „csövével észak felé mutató pisztolyra" emlékeztetett, itt volt II. Makedóniai Fülöp ötödik legnagyobb római városa, Nagy Sándor sztratégo-szainak: Alekszandrosznak (Aerobosz király fiának), Memnónnak és Zopiriónnak a vá- " TABULA PEUTiNGERiANA (a II. század második feléből, V. századi végleges szerkesztéssel), Itinerarium Antonini Augusti (Caracalla idejéből, 212-2)8, legteljesebb redakciója Domitianusnál, 284-305) és Itinerarium Burdigalense (333-ban állította óssze a délfrancia zarándok).