Helicobacter pylori [antikvár]

Évszázadunk gasztroenterológiájának egyik legjelentősebb felismerése a Helicobacter pylori. Felismerésről, de nem felfedezésről van szó, hiszen Warren és Marshall a Lancet hasábjain közzétett híres bejelentését jóval megelőzően már tucatnyi kutató adott jelzést a gyomor mucosa felszínén kimutatható spirilliform bacteriumról. A két neves ausztrál 1983-ban a hiányzó láncszemet találta meg, azt tudniillik, hogy a Gram negativ bacterium és a chronicus activ gastritis között ok-okozati összefüggés van. Innen már egyenes vonal vezetett - közlemények ezrein át - a pepticus fekély pathogenesisének újraértékelésig, a Helicobacter pylori és a dysplasia közötti kapcsolat bizonyításáig, sőt ma már meggyőzőnek látszó elméletek és adatok jelzik a korai fertőzés és a gyomor rosszindulatú elváltozásai közötti út egyes állomásait. Visszatekintve az elmúlt évtizedek hazai eredményeire némi nosztalgiával vegyes örömmel látjuk, hogy ez utóbbi pályák fontos szakaszait magyar klinikusok és kutatók is bejárták, de a lokomotív, a folyamatokat mozgató bacterium, a Helicobacter pylori kimutatásáig nem jutottak, nem juthattak el. Igaz-e még a Schwartz féle postulátum: "ha nincs sav, nincs fekély", vagy inkább a "Helicobacter pylori nélkül nincs pepticus fekély recidíva" legyen napi teendőink irányelve? Hol tart a hazai gasztroenterológia a Helicobacter pylori kutatás és klinikai gyakorlat terén? Igazuk van-e azoknak, akik múló szakmai divatként értékelik a "Helicobacter pylori érát"? Mindezen kérdések elemzésére, a válaszadásra vállalkozott a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, amikor 1995-ös nagygyűlésének egyik főtémájául a Helicobacter pylori kérdést választotta. Hazai szakemberek és neves külföldi előadók közös erőfeszítésével sikerült felvázolni az elméleti alapok, a klinikai diagnosztika és therapia legfontosabb kérdéseit, amiket a hazai körülményeket is figyelembe vevő aktualitások és ajánlások zárták le. Könyvünk ezeket az információkat adja közre a MEDICOM kiadótól már megszokott gyorsasággal. Őszintén reméljük, hogy most nem csak a "téma után érdeklődőket", hanem az egész magyar orvostársadalmat segítjük használható és már nagyon várt adatokkal, tanácsokkal, amelyeket napi munkájuk során hasznosíthatnak betegeik számára.