Hetey Katalin [antikvár]

Sasvári Edit Régóta figyelemmel kísérem munkásságodat, mégis, egészen mostanáig Beszélgetés nem került rá sor, hogy részleteiben is megismerhessem. Győri és f-|0t9\/ Katalinnal budapesti életmű kiállításod, és az annak kapcsán előkerült művek, dokumentumok, reprodukciók azonban lehetővé teszik, hogy alaposabban végigvegyük pályád gondolati íveit és különböző szakaszait. Kezdjük talán azzal, hogy melyek voltak a művészettel kapcsolatos első élményeid? 16 éves voltam, amikor először vettem részt a Képzőművészeti Főiskola miskolci nyári művésztelepén. Miskolcon születem, ez volt az első komoly lehetőség a közelemben, hogy professzionális körülmények között ismerkedhessem meg a festészettel. Az első szakmai útmutatásokat ezeken a stúdiumokon kaptam. Délelőtt alakrajzolás és csendéletfestés volt, délután pedig tájképet festettünk. A művésztelep a város idillikus, szőlőkertes, domboldalakkal szegélyezett részén, a Derkovits utcában volt, ahol műtermekben helyi festők is dolgoztak. Szüleimmel gyakran jártam arra. Titokzatos, misztikus helynek tűnt. Csodálattal néztem az ott dolgozó művészeket és vágyakoztam, hogy majd egyszer én is közéjük kerülhetek. Meg volt a fogalmam a szépről, és ez volt az első sokk, mikor a tanulmányok folyamán kiderült, hogy a „szép" nem azonos az én elképzeléseimmel. Az érettségi után felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István volt a mesterem. A művészeti stúdiumok a látványelvűség törvényeinek megismerésére épültek, amelyet ma is a művészeti nevelés alapjainak tartok, és amely kezdetben művészi gondolkozásomat meghatározta. Évfolyamom számos külföldön híressé vált művészt indított útjára. Hantái Simont, Reigl Juditot, Fiedler Ferencet, Molnár Verát, akiket Párizsban láthattam viszont. Hogyan alakult a pályád a főiskola után? 1947-ben rajz és művészettörténeti diplomát szereztem, majd rajzot tanítottam a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban. Szerettem a tanítást, amely lehetővé tette művészi munkám zavartalan folytatását. 1956-ban elhagytam az országot. Egy évig Rómában és Ischiában éltem. Ischia, ez a Capri melletti sziget, festői szépsége mellett jelentős szellemi központ volt abban az időben. Festők, írók fordultak meg abban a csodálatos, akkor még érintetlen környezetben. Ott ismerkedtem meg