Homeros Odysseiája/Magyar Irodalmi Olvasókönyv I. [antikvár]

Részlet a könyvből: HOMEROS ODYSSEIÁJA Az istenek gyülése. Athene Telemachosnál. Telenachos és a kérők. (1. ének, 1-444.) Szólj nekem, Múzsa arról a leleményes férfiúról, aki nagyon sokat bolyongott, miután Trója szent városát feldúlta, sokféle emberek városait látta és megismerte eszükjárását. Sok gyötrelmet állt ki az ő lelke a tengeren, míg a maga életéért meg társai hazatéréséért küzdött; de társait még így sem menthette meg, akármennyire igyekezett, mert saját maguk oktalansága miatt vesztek el: a balgatagok, megették a magasságbeli Heliosnak marháit, ez meg aztán elvette tőlük hazatérésük napját. Ebből mondj el valahonnan kezdve nekünk is egyet mást, istennő, Zeus leánya! Akkortájban a többiek, akik csak kikerülték a mélységes veszedelmet, mind otthon voltak, biztonságban a háborútól is, a tengertől is: egyedül őt, ki úgy sóvárgott hazája és felesége után, csak őt tartóztatta még a tiszteletreméltó nympha a dicső Kalypso istenasszony, odvas barlangjában, s azt kivánta, hogy férje legyen.