Horace [antikvár]

Corneille-t rendesen Racine-nal együtt szokás emlegetni, mint a franczia irodalom két legnagyobb tragikusát. De ha tekintetbe veszszük, hogy Corneille itt az úttörő, hogy gyarló kisérletek után ép ő teremtette meg a jellem-tragédiát s hogy Racine is, Moliére is sokat tanultak tőle: megértjük azt, hogy az utókor miért nevezi Corneille-t nagy-nak (le grand Corneille), s hogy Nisard így szól róla : il ríy a pas de plus grand nom dans la littérature francaise que celui de Pierre Corneille. Racine-nal együtt mind a ketten a klasszikus iskolához (école classique) tartoztak. Ez irodalmi iskola a XVII. században virágzott. E századot «nagy századinak (le grand siecle) hívják a franczia irodalom történetében, mert ez volt ennek az irodalomnak legfényesebb korszaka. Ekkor uralkodott XIV. Lajos, a ki udvarába gyűjtötte a költőket, tudósokat, művészeket, festőket, építő művészeket; az írókat kegydíjjal támogatta, úgy hogy a királyi udvarban fényes irodalmi és művészi élet fejlődött ki. Kortársai ezért nevezték nagynak (le Grand), napkirálynak (roi de soleil), mint a ki e virágzó irodalmi, művészi élet középpontja volt.