Bővebb ismertető
A XX. századi magyar képzőművészetben a legjellemzőbb igazodás a századelő egyetemes expresszív törekvéseihez való kötődésben figyelhető meg. Több oka van ennek, de talán elsősorban a "mesterek" hatása és az európai tájékozódás lehetőségei határozzák meg a példakeresést. Az első világháborút követően kibontakozó szürrealizmus a világégés borzalmainak, az értékek pusztulásának, az emberi kapcsolatok értelmetlenségének az élményéből fakadt, s vonzáskörébe jó néhány felelősen gondolkodó művész tartozott."