Hundertwasser [antikvár]

Rendkívüli szín- és formaérzék" - írta 1936-ban y y I ^^ egy figyelmes pedagógus Friedrich Stowasser nyolc éves általános iskolai tanuló bizonyítványába.1 Tizenhat évvel később a tanár a bécsi utcákat róva ugyanezt a véleményt fogalmazhatta meg magában, ha megpillantotta az Art Club aktuális kiállításának plakátját, amely egy bizonyos Friedrich Hundertwasser kiállítását hirdette. S talán a tárlatra betérve felfizetődött benne egy hajdani csenevész, félárva kisfiú emléke, aki különlegesen tehetséges tanítványa volt egy éven át a bécsi Montessori-iskolában. Huszonkét évvel később a figyelmes rajztanár ellátogathatott a világ egyik legjelentősebb grafikai gyűjteményébe, a bécsi Albertinába, amelynek időszaki kiállításán egy kicsiny ceruzarajzon Elsa Stowasser, a művész édesanyjának arcképével találhatta szembe magát, s eszébe juthatott az a pillanat, amikor e kedves asszony örömmel olvasta a dicsérő szavakat fia bizonyítványában. Tíz évvel később a talán már éltes korú tanár egy napos délutánon elsétálhatott a Löwengasséra, hogy szemügyre vegye azt az építkezést, amelyről az egész város beszélt. Felpillantva, az építkezés vezetőjét, egy szélesen gesztikuláló, szikár arcú, élénk férfit láthatott, aki felidézett benne egy gyermeket, aki színes ceruzáival éppoly fáradhatatlanul dolgozott az iskolapadban, mint most a művész színes csempeköveket ragasztgatva. Az épülő ház hullámzó falaiban, színes felületeiben és a résekből előbukkanó növényi részletekben gyönyörködve megállapíthatta, hogy az a rövid sor a bizonyítványban nem bizonyult téves ítéletnek.