Identitás és környezet [antikvár]

Egy csoportos kiállítás szervezőjének nagy a hatalma. Megvannak a saját elképzelései, és legrosszabb esetben ezek puszta illusztrálására válogatja ki és helyezi egymás mellé a műveket, miközben figyelmen kívül hagyja az egyes művészek eredeti szándékait. Épp ezért szeretnék köszönetet mondani a kiállításon résztvevő összes művésznek, hogy bíztak bennem; remélem, nem érzik úgy, hogy cserben hagytam őket, inkább úgy: mindegyikük elég teret kapott ahhoz, hogy több olyan művét is bemutathassa, mely az identitás és a környezet általános témáin túl az ezekhez fűződő sajátos viszonyukat is kifejezi. E témák kapcsán, melyet számos művész dolgozott fel az elmúlt több mint tíz év folyamán, be akartam mutatni, hogy az ilyesféle mondanivalót ki lehet fejezni dokumentarista és konceptuális alapokon is; be szerettem volna mutatni ismert és fiatal művészek friss munkáit; s elsősorban olyan képeket kerestem, melyek a valós világban létező személyeket és helyszíneket ábrázolnak. Természetesen a nézők reakciója és értelmezése fogja teljessé tenni az alkotófolyamatot. A téma reményeim szerint felkelti az emberek érdeklődését, és alkalmat ad arra, hogy megvizsgálhassák a fénykép különféle formáit és megjelenési módjait.A hat hónap alatt, melyet a művek kiválasztásával töltöttem, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az északi országokban (mint például Németország, Hollandia vagy a skandináv országok) a konceptuális jellegű művek általános színvonala magasabb, s minél délebbre járunk, annál több a dokumentarista hagyományokat folytató mű. Ugyanakkor nem kerestem nemzeti jelleget a művekben, inkább olyan egyéniségeket, akik a témához illő, érdekes műveket hoztak létre.