Installációk /1995-1998/ [antikvár]

Heidegger szerint a tér fokozódó mértékben, s mind makacsabbul hívja ki a modern embert, hogy véglegesen uralma alá hajtsa. A modern képzőművészet ennek a kihívásnak enged, amikor magát mint a térrel való vitát fogja fel. "Vajon nem ezáltal talál igazolásra időszerűségét illetően?"-teszi fel a kérdést "A művészet és a tér" című írásában. Pál Csaba munkájának jelentős részében erre a kihívásra reagál a maga módján, jól lehet opuszai maguk is egyfajta kihívásnak tűnnek. Részben azért, mivel ezekkel maga is filozofál. (Ez a másik ok, amiért egy filozófus gondolatát idéztük bevezetőként.) "Olyan gondolatrendszert hozott létre műalkotásában, munkáiban, melyekben a filozófiára támaszkodik oly módon, mint olyan valamire amely a műalkotáshoz hasonlóan van megszerkesztve, egy nyelvijáték szabályai szerint"- írta róla egy korábbi kiállítása méltatója (Prosek Zoltán) Akkor Arisztotelész ismeret igazság elméletét akarta "leképezni". Az ismeret elméleten belül az foglalkoztatta, hogy az elsődleges tárgy tekintendő-e elsődleges fontosságúnak, vagy a leképzés folyamán létrehozott tárgy folyamat. Egyben a vizsgálat tárgya, módszere és eredménye egyaránt "műalkotásként" értelmezhető legyen. Kísérletei, vizsgálódásai a művészet funkciójának, intellektuális lehetőségeinek határait vizsgálják, illetve határain mozognak térben és időben - Arisztotelésztől Wittgensteinig és tovább - spirálisan, modulálva. Ezeken végigvonul ars - poeticája, filozófiája. Ahogy ő megfogalmazta a nyelvi - kommunikációs, filozófiai, logikai, fogalmi rendszerek megjelenítése átszűrése foglalkoztatja. Képei tárgyai, térbeli konstrukciói a kijelentések kapcsolatát, az összekapcsolódás formáit, milyenségét lehetőségeit vizsgálják. Nem áll messze Wittgensteintől, aki szerint a kijelentés csak annyiban állít valamit, amennyiben kép. A kijelentés annyiban képe egy tényállásnak, amennyiben logikailag tagolt. Pál Csaba munkájában a fogalmiság és a materiális megvalósítás különleges textúrát alkot, eredményez: már a tervezés során számos fogalom épül bele műveibe, ezek folyamatos kikristályosítására hozza létre a vázat, ami nem is váz, hanem maga a forma. (Módszere ezért modellalkotásnak is nevezhető.) A mű olyan materiálisán felépített modell, amely egy gondolkodási folyamatot és a mű létrehozásának folyamatát dokumentálja, s egyben modellezi. Az elkészült művek - egyes részletei - fogalmakat jelenítenek meg úgy, hogy a fogalmak csak a végleges (anyagi) konkretizálásban nyerik el definiáltságukat, a konkretizált fogalmak viszont kizárólag az anyagi - formai kompozíciós sajátságaik révén kapcsolódnak (egymásba). Az egész textúrát -