Irene Hallmann-Strauß - Kádár János Miklós [antikvár]

Mi emberek sose vagyunk önmagunknak elegendők - írta Kádár János Miklós Karl Jaspers hidegtűs mondatát egyik kiállítási katalógusának élére. Aztán mint egy légtornász, hűvös eleganciával saját maga kapta el a porond légterében a kötelet, hogy Örkény István Levél Jaspers és Kierkegaard uraknak címzett írásából vett idézettel összeborzolja nézőit: "Az ember nem annyi amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik". A két mondat jelzi Kádár János Miklós intellektusát, hovatartozását, mindennapi ügyeinek szemlélődő megrágását - ha nem is publicisztikus ízekkel, egyben tűnődését mindannyiunkról, viselt dolgainkról, miként Proust kapaszkodik a bizonyosság jó angyalába.Most szembesülhetünk a képekkel. Ám vigyázat, ne a címeket vallassuk meg, ne csak azt, hogy egy-egy témától mit várnánk el. A festő elvégezte dolgát, most következik a néző. Dolgozzon! Rá vár annak a megfejtése, hogy mit végzett a művész. Rá vár annak a tudatosítása, amit a Tahiti-beli Jozefa mondott Gauguinnek: "Te hasznos vagy a többiek számára. Mert a művész hasznos ember és a művészet hasznos dolog, sőt: nélkülözhetetlen az egész emberiség méltóságához."