István Lisztes [antikvár]

Részlet: POZÍCIÓK Elsőnek kívánkozik a klasszikus meghatározás: a szobor tömeg, forma és felület. A szobrász formákon keresztül beszél: egy hegyes, szúrós formának más a jelentése mint egy kerekdednek. Különböző tradíciók, azaz formai elvárások léteznek, s ez az ami megkülönbözteti például az afrikai szobrot a görögtől. Ugyanakkor az anyag is megköveteli a maga formáját. Egy kőszobor más lesz, mint egy faszobor. És végül következik a dolgok külső és belső összefüggésrendszere a környezet, amelyben a szobor elhelyezkedik. A fent sorolt tényezők valami állandót, időtlent képviselnek a szobrászatban. Az emberiség a huszadik század végén egy teljesen új helyzetbe került. A mai ember - utazó ember. Mozgásban van mindig. Vagy úgy, hogy ténylegesen helyet változtat, vagy ,,utazik" könyvekben, filmek történeteiben vagy a TV műsoraiban. A jelen, a múlt, és a fantázia valami furcsa tudatállapottá olvad egybe. Ez a modern pozíció. Mint művész, én is állandóan ,,utazom", Számomra minden egyidejűleg létezik. Egyik munkámban egy látszólagos klasszikus figurát egy TV-készülékkel szembesítek. A fekete figura önmagát, a saját beteljesülését szemléli a képernyőn,