Italianistica Debreceniensis VI. [antikvár]

CsőRY Barbara ADALÉK A SZÁMOK SZEREPÉHEZ AZ ISTENI SZÍNJÁTÉKBAN I. Az Isteni Színjátékról, kicsit másképp Dante Alighieri az Isteni Színjáték hatalmas szintézisével nemcsak egy olyan irodalmi művet alkotott, melynek jelentősége csak Shakespeare és Goethe munkásságához mérhető, hanem egy nemzeti nyelv alapjait is átnyújtotta népének, s az egész világnak. Az Isteni Színjáték egész tárházát kínálja a még feltárandó értékeknek, annak ellenére, hogy a világon szinte mindenhol igen sokan foglalkoztak már vele. Talán nem túlzás, ha kimeríthetetlennek mondom. Hiába választ el akármekkora időbeli és térbeli távolság ettől a remekműtől, mégis mindig lenyűgöző szellemi feladatot kínál a benne való elmélyedés. Tanulmányomban az Isteni Színjáték egy piciny, de érdekes területével foglalkozom: mégpedig a számok szerepével. Köztudott, hogy a műben különleges szerephez jutnak a számok. Ha más nem is, de a hármas szám kiemelkedő szerepe rögtön eszünkbejut. Az e szempontból történő alaposabb vizsgálódás után azonban feltárul előttünk, hogy a Színjáték többszörös számszerű összefüggések rendszerét mutatja, de elöljáróban is meg kell jegyeznünk, hogy ez nem egyéb hálónál, amely acélosan összefogja a művet. Az Isteni Színjáték ereje nem ebben a hálóban található meg, hanem az elbeszélés páratlanul sokoldalú változatosságában, érzelmi és intellektuális telítettségében.' Dante művészetének allegorikus-szimbolikus ábrázolási módszere tipikusan középkori világszemléletet tükröz. Minden „szó szerint" megjelenített kép mögött több értelem rejtezik.^ A költő így fogalmazza meg ezt: lo vidí ben, si come eí ricoperse, lo comíncíar con 1' altro, che poi venne, che fur parole alle prímé díverse. {Infemo IX., 10-12.)