Italianistica Debreceniensis VII. [antikvár]

Hoffmann Béla VERSHANGZÁS ÉS KÖLTŐI SZEMANTIKAA hangzás szerepe az Isteni Színjáték első terzináibanDanténál a filozófia és a költészet mindig talpon, úton van. Még a pihenő is a felgyülemlett mozgás válfaja: a beszélgetés színhelyét hegymászói erőfeszítésekkel alakítja ki. A versláb - belégzés és kilégzés - lépés A lélegzéssel összekapcsolódó, gondolattal telített légzést Dante a prozódia forrásaként fogja fel."(Oszip Mandelstam)Ismeretes, hogy a középkori tudomány a Szentírás négyféle lehetséges olvasatával számolt1, vagyis a betű szerinti, az allegorikus, a morális, valamint az anagogikus értelemmel. A Biblia eme négy értelmezési lehetősége fölött Dante is elmélkedik2, s ezeket egyben a világi költészet interpretációs stratégiáinak is tekinti. Ám amíg a három metaforikus értelem alapjául szolgáló értelmen, a betű szerintin, a szerzők - s napjainkban maga Eco is3 - a szónak a szótári", az ún. elsődleges, ill. a mondatnak mint közlésnek a mindennapi kommunikációt lehetővé tevő jelentését kérik számon, addig e tanulmány a betűkbe öltöztetett hangnak, vagyis a versszöveg hangzásszintjének s annak a szerepnek a vizsgálatára vállalkozik, amelyet az a költői szemantikában, a versnyelv szemantikájában játszik, minthogy a metaforikus értelem feltárásához ez nélkülözhetetlennek látszik. Ennélfogva ez az írás egyfelől a hangok jellegzetes rekurzivitását, afonoszimbolizmust követi figyelemmel, s ez utóbbit a vershangzás egészének egyik olyan mozzanataként kezeli, amely jelentésre a közlés síkjával harmóniában tesz szert. Másfelől azonban - minthogy a Színjáték költői szöveg - a vershangzás egyéb összetevőinek - a hangsor részleges megfelelése által a szövegben egymással jelentésviszonyba lépő, ám eredendő jelentésüket tekintve eltérő szavaknak és a folytonosan ismétlődő hangkapcsolatoknak, a verssor jellegének, a rítmiká-nak, a hanglejtésnek és a hangsúly terítettségének - a költői szemantikában játszott szerepét mint a hangzástól irányított értelemképzés folyamatát, az ún. másodlagos jelölés fenoménját úgy kívánja vizsgálni, hogy egyúttal fényt vessen az ábrázolt és ábrázoló beszédnek, s ennélfogva az elbeszélői illetékességnek a kérdéseire is.