Itt magyarul beszélnek IV. [antikvár]

HUSZONHETEDIK LECKEBeszélgetés a magyar nyelvről(A nagymama és Yvonne a kertben dolgoznak. A nagymama halkan énekel.)Yvonne: Énekeld egy kicsit hangosabban ezt a dalt! Nem jól értem a szövegét.Nagymama: Elment a két lány virágot szedni, Elindulának, kezdének menni. Egyik a mástól1 kezdé kérdezni, Ki volt az este téged kéretni? "2Yvonne: Akkor nem az volt a baj, hogy túl halkan énekeltél. így sem értem. Mi az, hogy elindulának", kezdének menni", kezdé kérdezni"? Ez valami tájszólás? Miért nem kezdenek", kezdi" ?Nagymama: Lehetne tájszólás, minthogy 3 ez egy népdal. De nem az. Ez múlt idő. Úgy értendő 4 , hogy elindultak, kezdtek menni, kezdte kérdezni.Yvonne: Eddig úgy tudtam, hogy csak egyféle múlt idő van a magyarban.Nagymama: Ma már csak egyet használunk. A magyar olvasó felismeri, megérti a különbözö roúlt időket, ha^ egy régi szerző alkotta 5 szövegben látja ~olcet^de nem nagyon érzi a különbséget köztük. Pedig még a múlt században is gyakori volt a használatuk. Petőfi, Arany János verseiben még találkozunk velük.Yvonne: Több is volt?Nagymama: Igen. A -t jelű múlttal párhuzamosan használták az -á, -é (-a, -e) jelú, úgynevezett6 elbeszélő múltat: láték, látál, láta, látánk, látátok, látának. Magas hangokkal: ismerék, ismerél, ismere, ismerénk, ismerétek, ismerének. Ezenkívül összetett múlt idők is voltak: láttam volt, láttam vala, láték vala.Yvonne: Mi az, hogy vala" ?