IV. Szekszárdi Festészeti Triennálé - Farkas István emlékezete [antikvár]

S. Nagy Katalin Farkas István elfogadottsága - elfogadhatatlansága? Farkas István (Budapest, 1887 - Auschwitz, 1944) 1904 és 1944 között rendszeres résztvevője volt a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Sálon des Tuilleires-ben, a Le Portique Galerle-ben, a Tamás Galériában rendezett kiállításoknak. Első gyűjteményes kiállítása 1924-ben nyílt az Ernst Múzeumban (117 kép). 1929-ben és 1930-ban Párizsban a Le Portique Galerie-ben, Brüsszelben a Galerie de LArtban mutatkozott be; 1932-ben és 1937-ben az Ernst Múzeumban (133 kép illetve 129 kép). 1941-ben és 1943-ban a Tamás Galériában rendezte gyűjteményes kiállítását (20 kép, Illetve 31 kép). Budapesten huszonöt év alatt mindössze öt önálló kiállítás: ez kevésnek mondható. Nem szerepelt eleget, nem hívta fel a figyelmet magára, életművére. Mindössze három vele készült interjú ismeretes. Lyka Károly, Lázár Béla, Réti István, Kállai Ernő Bálint Jenő, Ybl Ervin, Farkas Zoltán, Nyilas Kolb Jenő, Gombosi György, Dénes Zsófia, Elek Artúr, Mihályfi Ernő, Fóthy János, Halápy Jenő, Kassák Lajos voltak a méltatói, felfedezői. (A névsor időrendi sorrendet jelez, pl. Kállai Ernő, a korszak kiemelkedő, igényes kritikusa, először 1925-ben, majd 1941-ben és 1943-ban írt róla). Számos francia és belga költő, kritikus, művészeti író foglalkozott különös, stíluskategóriákba beszoríthatatlan festészetével: Pierre Flouquet, Charles Géó, André Salmon, Paul Dermée, Maurice Raynea (a korszak tekintélyes művészettörténésze), Paul Fierens, Gustave Kahn. A legjobbak, legigényesebbek elismerően figyelték a ferkas-kísértet tájak, arcukra fagyott álarcaikat viselő démoni lények különös világát. Farkas azonban nem tartozott a közismert, elismert festők közé. Kortárs írók, költők (Radnóti Miklós, Bálint György, Márai Sándor) naplója tanúskodik, milyen erős hatást tettek rájuk a ritkán látható ferkas-képek Életében két könyv jelent meg róla: Nyilas Kolb Jenőé 1935-ben az Ars Hungarica 8. köteteként 32 reprodukcióval és André Salmon könyve ugyancsak 1935-ben 47 reprodukcióval (Etienne ferkas, Essai critique, Paris, Éditions des Quatre Chemins). Halála után 1947-ben fia, Farkas Károly szobrász rendezte meg Farkas István gyűjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban (111 mű). 1948-ban az Európai Iskola „Elődeink" c. kiállításán, 1949-ben Londonban, Párizsban és Brüsszelben szerepeltették. 1950 és 1962 között farkas István a nem létező művészek közé tartozott. Ezután első ízben 1963-ban jelenik meg műve a nyilvánosság előtt: a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi magyar művészete c. kiállításán. 22 évi szünet után 1969-ben Székesfehérvárott az István Király Múzeumban rendezik meg gyűjteményes kiállítását, majd - kilenc évvel később - 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Újabb kilenc év elteltével a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Farkas István szü- IV. SZEKSZÁRDI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ