János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve/Ámos jelenései [antikvár]

Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten^ hogy megmutassa az 6 szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: O pedig elküldvén mt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, 2. A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a míl látott. 3. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van. 4 János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van, 5. És a Jézus Krisztusról, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, 6. És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Amen. 7. Imé eljő a felhőkkel; és minden szem meglá^a öt, még a kik őt által szegezték is; és sira^a ót e földnek minden nemzetsége. Ugy van. Amen. 8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Ur, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható. 1 Előszó és beköszöntő 9. En János, a ki néktek atyátokíia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az líten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. 10. Lélekben valék ott az Urnák napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, 11. Amely ezt mondja vala: En vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A míl látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelíiá-ban és Laodiczeában. 12- Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; 13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. 14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; 15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. 16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. A megdicsőült Emberfiának mei ly. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, 18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. 19. írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek: 20. Ahét csillag tílkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyer- A hét csillag és hétg)ierpatartó tüka LENESEKRŐL 1. AMOS JELENESEI ÁMOS IMRE utolsó, szinte saját halálát dokumentáló rajza egy keresztre feszített Jézust ábrázol". Nem a megszokott — a görögkeleti vagy a katolikus — ikonográfia Jézusát, hanem a zsidó prófétát, aki megértette és megszenvedte korát, s aki akár az az Ésaiás is lehetne, akit Amos XX. századi prófétatársa, Radnóti Miklós ismert: „mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - /a rettentő szavak tudósa, ésaiás. Hogyan értelmezzük a gesztuál, egy olyan művész másvilágról küldött üzenetét, aki egész életművét — páratlanul a modern magyar művészet történetében — a zsidó létezésből és hagyományból építette föl? E tekintetben csak az irodalomban találunk hozzá hasonlót. Pap Károlyt, aki az utolsó, csak töredékben fennmaradt regényét s nem egy paraboláját szintén a názáreti prófétáról írta.' Mi vezette az e világ peremén, szinte önkívületben élő művész kezét? Akör-nyezet akulturális hatása, az európai ikonosztáz nyelvének felvétele a földi élet utolsó perceiben vagy az a nagy asszimilációs ugrás, amíl Ámos sorálársai, Radnóti Miklós és neokatolikus nemzedéke tett, akik a ho-lokauszt fenyegetése elől a még elkeseredettebb asszimilációs föloldódás vágyával a kereszténység „anyaölébe"^ való megtéréssel kereslek menedéket? Hogyan került Jézus, a kereszténység hősének alakja az ő zsidó univerzumába a nagyon is zsidó halála küszöbén? Mint kifejezőeszköz, mint hasonlat, mint egy történet (aggada) végének össze-csengése egyéni történelme végével, amelyet szavai szerint zsidó hagyományoknak megfelelően „imasállal", „kaviccsal" képzelt el. „Nem kerül imasál fáradt testem alá / Pap sem szól fölöttem dicsérő szavakat /Nem raktam fészket magas sudarakra/ Fáradt madarakkal / Emlékkavicsok sem fedik síromat."'* Az európai civilizáció kollektív tudata csak a holokauszt lemeztelenítő, az ember természetét felfedő sokkja után kezdte felfedezni, és a második millennium táján tudatosítani, hogy a történelmi Jézus története: zsidó narratíva.® A próféták gondolkodása és élete azonban nem a tudósok avagy a filozófusok reflektív, az élet szerkezetét utólag kutató, elemző és rendszerbe állító tevékenységéből, nem a könyvtárak 1 A raji o „Sío/nofa' ud^c ulolíó lapján taláhata. A vdilatkönyuet ^ianul ÍLsérvíeben-,Ai apokalipszis aggadoja" cimmel — a Múll és Jövő Kiadó jeleaíMí míg iggg-ben. 2 Töredék (1944. május IS.) 3 M írásalc a Pap Kdmty MHuei soroíal—„ Összigfl'jlötl nouelldk IV-V." bilétében alaaAotók. Például: Jesaka. hwfde Magdala halárában. Felíámadás, Üzenet. Ájótékanjságról. Beszédokánai jegyesekhez. (Múlt és Jövö Kiadó. 1998) 4. Hárs György Péten .Jizar^ya ölelése" Radnóti Miklós kereszlénys^. (Múltésjöaő.IS9l/l.) 5 Ámos Imre wrseí eddig cíűfc a róla szóló monagráfákban jelentek meg részletekben, valamint az Új írás 19^5/lO-esszáma közölt belőlük 18 darabot, %n Műria 80 verse és töredéke a közeljövőben jelenik meg a Múlt és Jövő Kiadónál, Naplója ésJollelhető levelei kíséretében.