Járai Rudolf [antikvár]

Részlet: Járai Rudolf Olasz édesapját sohasem ismerte, édesanyja és nevelőapja, aki örökbe fogadta, az alig pár hetes gyerekkel Budapestre költözött. Felsőkereskedelmiben érettségizett, mert nevelőapja üzletét kellett volna átvennie, de inkább tisztviselőnek, majd banki alkalmazottnak állt. A franciául, németül és angolul jól beszélő ifjút ekkoriban főként az úszás és a fotózás érdekelte. Már az 1930-as években aktívan részt vett a művészi fotóamatőr mozgalomban, kiállításokon szerepelt, díjakat nyert, cikkeket írt a szaksajtóba. A háború alatt szinte teljesen megsemmisült addigi életműve. 1948-tól a fotográfia lett a hivatása. Egy rövid ideig a Magyar Képszolgálat munkatársa, majd 1950-ig a Fotó Kisipari Termelő Szövetkezetnél dolgozott alapító tagként. A szövet/ kezet 1950-ben beolvadt a Magyar Fotó Állami Vállalatba, ez 1956-ban a Magyar Távirati Iroda részévé vált. Két évig Járai Rudolf volt az MTI-Fotó műszaki igazgatója, ő felelt a költözésért, a műszaki infrastruktúra kiépítéséért, aztán fotográfusként dolgozott tovább ugyanott, főként reklám- és turisztikai képeket készített, 1973-ban mint főmunkatárs ment nyugdíjba az MTI-től. Számos szakcikket, négy szakkönyvet írt (Fényképezés [Sevcsik Jenővel, Zinner Erzsébettel], Budapest, 1956; Fényképezés műfénynél [Szegedi Emillel], Budapest, 1956; Korszerű nagyítástechnika, Budapest, 1966; Magyarország madártávlatból [Szalatnai Rezsővel], Budapest, 1967), a hazai fotóoktatás és ismeretterjesztés egyik kiemelkedő alakja volt. Több önálló kiállítással jelentkezett, hazai és nemzetközi fotográfiai szervezetek hívták tagjaik sorába. Állami és szakmai kitüntetéseket kapott, többek között 1985-ben Pécsi józsef-díjat.