Jennie Gerhardt [antikvár]

Részlet a könyvből: "Columbusban, az északamerikai Ohio állam fővárosában, 1880 egyik őszi reggelén a város legnagyobb szállodájának portásánál egy középkorú nő érdeklődött munka iránt. Kissé suta, lassú mozgású asszony volt; arca jóindulatú, nyilt, fellépése félénk és többé-kevésbé tanácstalan. Nagy, bánatos szemét az a szomorúság árnyékolta, amelyről csak azok tudnak, akik valaha résztvevően néztek a reménytelen szegénység arcába. Fiatal, tizennyolcéves lány kísérte. Az ember könnyen láthatta, hogy leánya kitől örökölte félénkségét, amely arra késztette, hogy szégyenkezve vonuljon háttérbe s színlelt közönnyel nézzen maga köré. Anyjának naivan-ábrándos kedélye benne szigorú elvek szerint élő apa komoly és megállapodott lényével vegyült. A két asszonyt a nyomor kergette a szállodába s a szégyenlős szegénységnek olyan megható látványát jelentették, hogy még a fölényes hotelportás is részvétet érzett. - Milyen munkát szeretne végezni? - kérdezte. - Talán takarítást - felelte kissé tétován az idősebb nő. - Padlósurolást. Leánya most zavartan fordult el, nem azért, mintha a durva munkától tartott volna, hanem mert elviselhetetlennek találta, hogy idegenek előtt kell leleplezniök nyomorukat. A férfiaknak mindig eszükbe jut lovagiasságuk, ha csinos lánynak kell szívességet tenniök s a portás is rögtön hajlandónak mutatkozott a segítésre."