Jogtörténeti szemle 1987 [antikvár]

BELLÉR JUDIT—KLÍMA GYULA A BÍRÓI LELKIISMERET DILEMMÁI A KÉSŐ KÖZÉPKORI 30GTUD0MÁNYBAN „Melius enim est decem nocentes absolvi quam unum innocentem damnari." (Leonardus Lessius) * „ az ököljog kora elnevezés a valóságot fedi a hűbériség egész tartama alatt A kizsákmányolás elleni harc fokozódásával mind kegyetlenebbé válik a büntetőbíráskodás, a büntetések is, az eljárás is. A halálbüntetések különböző nemeit előzetes csonkításokkal szigorítják, a kerékbetört embert hosszú ideig hagyják nyilvánosan kínlódni. A kínvallatás után az eljárásról a bíróság előtt újra referál az előadó bíró a leírt módon. Ha megtörtént a beismerés, de esetleg enélkül is, a bíróság meghozza a halálos ítéletet. Elrendelheti a bíróság, hogy kivégzés előtt újabb kínvallatás (question préalable) alá kerüljön a vádlott a bűntársai megnevezése végett. A kivégzés módja felségsértés, árulás esetén négyfelé tépés lehet, más súlyos cselekményeknél kerékbetörés, súlyos istenkáromlásra, eretnekségre, templomgyalázásra, varázslásra máglya, csábításra, szolga házi lopására, csalárd bukásra akasztás. Nemesek büntetése keréketörés, akasztás helyett lefejezés. Különböző meggyalázó mellékbüntetéseket, testcsonkításokat is alkalmaznak. Ez a francia abszolutizmus alatti feudális inkvizíciós eljárás és büntetési rendszer elvileg és lényegileg azonos a feudalizmus válságkorszakának minden országbeli büntető igazságszolgáltatási rendszerével. A hűbéri rendszer, az uralkodói önkény és az egyház elleni támadások elhárítására az abszolút hatalom az elrettentés legerősebb eszközeit fejlesztette ki a titkos kutató eljárásban, az ezzel szorosan összefüggő törvényes bizonyítási elméletben és kínvallató rendszerben, valamint a kegyetlen büntetésekben. A feudális bíráskodás jellemzéséhez hozzátartozik a bírák befolyásolása és korrupciója. A tisztsége felhasználásával meggazdagodó vagy magas méltóságra kapaszkodó bíró ugyanúgy velejárója a hűbéri rendszernek, mint a lovagi útonállások és a középkori egyházi hamisítások."1 Úgy véljük, a fenti sorok markáns kifejezését nyújtják ama mind laikus, mind szakmai körökben elteijedt középkorképnek, melynek megfelelően ez a korszak csak a sötétség, butaság, babona, kegyetlenség, erőszak és hasonlók fogalmaival jellemezhető. *„Jobb ugyanis tíz bűnöst fölmenteni, mint egy ártatlant elítélni."