Kálmán Béla utazásai [antikvár]

Nem tudom vajon vágyott, gyönyörű állapot, vagy - éppen ellenkezőleg - szörnyű érzés, amikor az ember, elérve egy bizonyos kort, hátranéz, s azt mondja magában: rengeteg dolgot látok mögöttem, ezek mind-mind kapcsolatban állnak velem, itt az ideje hát, hogy rendet tegyek köztük. S akkor hozzáfog, leltároz, mindent újra a kezébe vesz, megforgat, elmeditál darab ideig fölöttük, majd az egyiket sóhajtva bedobja a szemétkosárba, a másikat meg kiteszi egy külön polcra, hogy mások is gyönyörködhessenek benne.