Kanizsai László számadáskönyve [antikvár]

Kisebb birtokait, városi ingatlanjait, halászóvizeit és szőlőit nem számítva Kanizsai László vagyona 1520-ban tíz váruradalomból, valamint egy önállóan kezelt jelentős mezővárosból (Csepreg) állt. A birtokállomány nagyobbik hányada a Dunántúlon terült el, és a családi törzsbirtokoknak számító négy uradalom - az 1317-ben I. Károlytól adományul kapott névadó Kanizsa, valamint a Zsigmondtól elnyert Sárvár, Kapuvár és Léka - mellett, az 1512-ben megszerzett egykori Egervári-vagyon felét (Egervár és Csókakő) ölelte fel. Három vár (Sztenicsnyak, Velika és Vasmegyericse) a Drávától délre esett. Az első kettő szintúgy az Egervári-hagyatékból, ténylegesen Egervári László özvegye, Rozgonyi Klára kezével, jog szerint pedig Egervári Istvánnal kötött örökösödési szerződéssel került Kanizsai György kezébe, Vasmegyericse ugyanakkor 1497-ben a Drágfiakkal nyélbe ütött csere révén lett a család örökjogú birtokává. A tizedik vár, a tartozékait tekintve Nyitra és Pozsony megyékben fekvő Sempte zálogként volt a család kezén. Az uradalmat még 1502-ben engedte át II. Ulászló 34 000 aranyforintért Kanizsai György nándorfehérvári bánnak, cserébe a főúr elmaradt sallariumáért, és II. Lajos 1522-ben a fiától, Kanizsai Lászlótól vissza is vette.