Kassák 120 Typochondria [antikvár]

Amikor 1922-ben Kassák Lajos először formálta meg a bécsi emigrációban szerkesztett MA című művészeti folyóirat új fejlécét, valami eldőlt. Illetve kiegyenesedett. Függőleges és vízszintes irányba fordulnak a tipográfiai elemek, a grafikai fragmentumok, melyekkel a rend és szerkezet új esztétikáját kimunkálta az autodidakta tipográfus tehetség, Kassák. Hogy árt-e egy szellemóriásnak, ha ,,leautodidaktázzák", nem tudom, de tanulatlannak mégsem nevezhetünk valakit, aki olyan dolgot művel, ami nem tanulható, de amit tanítani kellene. Kassák sohasem alkalmazta azt a nyomda szagú, ólombetűkbe szorult klasszikus tipográfiai struktúrát, amit a korabeli kiadványok használtak. Pedig a szecessziós tipográfia burjánzó túlzásai ekkorra már lazítottak az évszázados nyomdászati szokásokon. De Kassák nem a betűket cicomázta, nem matatott az ólom díszek között a szedőszekrényben, hanem ,,ácsolt", konstrukciót épített, mint egykori inasként a műhelyben.